Jókai halhatatlan hőse, Ráday Gedeon és a Budai Vár

Jókai halhatatlan hőse, Ráday Gedeon és a Budai Vár

A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.

Jókai későbbi hallhatatlan hőse, a nagy "lélekidomár" Ráday Gedeon ifjú grófként 1848-ban még Szemere Bertalan minisztériumában volt fogalmazó, majd a szabadságharc alatt Mészáros Lázár, Dembinszky Henrik, illetve Bem tábornok segédtisztjeként szolgált.

Hamarább volt Ráday Gedeonnak „szabadcsapata” az Alföldön (mint ezt a forradalmi kifejezést Jókai kitalálta), mint Rózsa Sándornak. Már volt egy „szabadcsapat” Rózsa Sándoré előtt is, éppen az ifjabb Ráday Gedeoné, aki aztán húsz esztendő múltával Szegeden éppen azokat vette először galambtekintete alá, akik azzal hánykódtak hetykeségükben, hogy a szabadságharcban, a „szabadcsapatban” is megtették kötelességüket, amikor a „németet”, a „rácot” kergették Rózsa Sándor és legényei… Már 1848-ban megismerkedett Ráday Gedeon az úgynevezett betyárvilággal…

- írta róla Krúdy Gyula.

Az 1867 évi kiegyezés után az országért való tenni akarás elemi erővel robbant ki az ekkor már élete delelőjén járó korosztályból és ez megváltoztatta az életüket. Ráday egy grófi család elszegényedett leszármazottjaként, származása okán tagja volt a többnyire csak szimbolikus szerepet játszó magyar főrendiháznak, de ennél többre vágyott. Gróf Andrássy Gyula kormányának megalakulása után minisztériumi osztálytanácsosként a rendőri osztály vezetője lett. Később a szegedi téglavárban berendezett főhadiszállásán az alföldi bűnüldözés kormánybiztosaként működött.

Ráday Gedeon (1829-1901) portréfotója

A megalakuló Belügyminisztérium nemcsak a korábbi Helytartótanács feladatainak jelentős részét, hanem épületeit is átvette, így némi átalakítás és bővítés után továbbra is a budavári Országház utcában folytatta működését. Ráday feladata a minisztériumban az országos rendőri ügyek felügyelete és támogatása volt. Személyiségének talán legpontosabb ábrázolója, a jó tollú publicista, Kecskeméthy Aurél így fogalmazott:

...új barátom Ráday gondolkozó, eszmékkel, közjó iránti érdekkel hivatalra készülő férfi. Hány lesz ilyen? Ezt is csak megmosolyogják.

Közel két évtizeddel később, 1886-1892 között, egészen nyugállományba helyezéséig ismét a Budai Várban találjuk a munkahelyét, ekkor már a Honvédelmi Minisztériumban több osztálynak is a vezetője. Őseinek pazarló életmódja miatt egész élete az arisztokrata életmódtól való távolodásról és a polgári miliőhöz való kényszerű közeledésről szólt, annak ellenére, hogy kapcsolatrendszerében a politikai és arisztokrata elit jelentős számban jelent meg.

A hivatali munkavállalás mellett fontos és a korszakban talán nem megszokott jellemvonása a városon belüli mobilitása. Ismereteink szerint a fővárosban nem rendelkezett saját lakással, ezt nem engedhette meg magának, de a korabeli lakcímjegyzékek tanúsága szerint igyekezett mindig az aktuális munkahelyei közelében lakást bérelni. Az 1867-es munkavállalásának idejéről nem rendelkezünk adatokkal, de a későbbi évtizedek egyértelműen bizonyítják a munkahely és a választott lakóhely összefüggését. Az 1880-as évek budavári minisztériumi munkavállalása idején először a Várnegyed alatti Lánchíd utcában, később pedig az Úri utcában béreltek lakást feleségével.

Ráday Gedeon élete a polgári átalakulás tekintetében tehát számos előremutató elemet tartalmaz és egészen különleges, hogy az ő példáján keresztül a lakói miatt általában konzervatívnak tartott Várnegyed lehet erre az egyik jó példa.

…Mondom, magyar fantáziák dolgoztak még akkor, amikor Ráday Gedeon gróf, „az alföldi betyárvilág kiirtója”: megöregedve, elszegényedve, a testvére kenyerén éldegélve üldögélt nyári délutánokon a néptelen Mikádó-kertben, igazándiban senkire sem mosolygott már jóságos szemével, galambtekintetével az egykori „lélekidomár”, csak a népszínházi súgó fonnyadt életére. Alkonyodással hazaballagott a kertből azokon a józsefvárosi uccákon át, amelyek a süket öreguraknak némi látnivalóval, muskátlis ablakokkal szolgálnak…1901 decemberében halt meg: a legnagyobb elhagyatottságban, szinte titokban, mint egy különc, a Felsőerdősor utcában. Életének a titkán ma is csapong, borong, titkolózik a képzelem.

- írta Krúdy.

Kik érted ültek, szent világszabadság – rabok a Várnegyed börtönében
Kik érted ültek, szent világszabadság – rabok a Várnegyed börtönében

A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!

Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története
Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története

Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?

Must szagú erjedés és az egyik legszebb magyar vers – Márainak ezt jelentette a szeptember
Must szagú erjedés és az egyik legszebb magyar vers – Márainak ezt jelentette a szeptember

A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.