„Izzó vastrónon őt elégetétek” - ezen a napon végezték ki a nemest, aki parasztfelkelést vezetett

Bár a második világháború utáni hazai marxista történetírás a történelmi osztályharc egyik nagy bizonyítékát látta benne, ezt a képet némileg árnyalja a tény, hogy valójában maga is nemesi származású volt. Az már tényleg csak „hab a tortán”, hogy a vele szembe állított osztályharcos ellenség, Bakócz Tamás, esztergomi érsek, pápai legátus, címzetes konstantinápolyi pátriárka viszont bizonyítottan jobbágyi származású volt…

Azt is kevesen tudják, hogy a Budai Várhoz mindkét személy kapcsolható, hiszen itt hirdette ki Bakócz Tamás a keresztes hadjáratra buzdító pápai bullát és itt tűzte Dózsa György végvári vitéz mellére a keresztet, itt adta át neki a keresztes hadjárat fővezérségét jelképező kardot.

Igen, 1514. április 9-én itt, a mai Szent György téren hirdette ki Bakócz Tamás esztergomi érsek X. Leó pápa bulláját, melyben az újonnan - éppen magyar ellenfelével, Bakóczcal szemben - megválasztott egyházfő keresztes hadjáratot hirdetett a középkori Magyar Királyság balkáni kapujának számító Nándorfehérvár védelmében, illetve a török kiűzésére a Balkánról. Azonnal meg is kezdődött a zsoldosok toborzása, a szervezkedés azonban néhány hónap leforgása alatt - Dózsa György árulása folytán – az ország számára végzetes kimenetelű parasztháborúba torkollott. Ugyanis már májusban több tízezer jobbágy származású katona jelentkezett a meghirdetett keresztes hadjáratra. A jobbágyok azonban épp a legfontosabb mezőgazdasági munkák előtt hagyták ott földesurukat, ami nyilván komoly gondot okozott a mezőgazdasági termelésben. Emellett az újonnan verbuvált zsoldosok ellátása is akadozott, a hirtelen toborzott hadsereg élelmezési gondokkal küzdött, így a nélkülöző zsoldosok udvarházakat dúltak fel és ártatlan kereskedőket fosztogattak. Az is igaz, hogy a földesurak - látva és érzékelve a kereszteshadak toborzásának tarthatatlanságát – néhol akár erőszakot is alkalmazva próbálták megakadályozni parasztjaik csatlakozását a sereghez. A leghíresebb incidens Mezőtúron történt, ahol egy szamár farkára keresztet kötöttek, hogy nevetségessé tegyék a zsoldosokat, amely olyan felháborodást okozott, hogy a nemesekkel összecsapó parasztokat Budára hurcolták és karóba húztak. II. Ulászló pedig a mezőtúri esetet látva a hadjárat leállítására utasította Bakóczot, aki 24-én visszavonta a keresztes had szervezését, azonban ennek eredményeként immáron tömeges és véres zsoldosfelkelés kezdődött. A zsoldosok között sok álhír keringett, amelynek következtében már nem is a török elleni harc, hanem a törökkel kvázi „egy gyékényen áruló” földesurak elleni küzdelem lett a fő céljuk. Dózsa még ugyan próbálta az eredeti Balkán elleni hadjárat tervét szem előtt tartani, azonban a földesurak által toborzott ellenhad 1514. május 23-án, Apátfalvánál súlyos vereséget mért az általa vezetett zsoldosokra. A felkelést leverték és Dózsát Temesvárott kivégezték. A középkori kivégzések, tortúrák általában véve is sokszor nagyon kegyetlenek voltak, de Dózsa György 1514- július 20-án véghez vitt kivégzése - már csak a példastatuálás miatt is - az átlagosnál is kíméletlenebb volt. Azt viszont ma már biztosan tudjuk, hogy a kivégzés egyes, a brutalitást szándékosan eltúlzó elemei utólag keletkezett legendák. Így az „izzó vastrón” is a képzelet szüleménye. A címben is szereplő, mindenki által jól ismert Petőfi-idézet a valóságban nem történt meg. A Dózsa György nevéhez köthető lázadás mérlege tragikus volt: a traumatikus sebeket okozó polgárháborúba sodródott magyar királyság több tízezer harcost veszített néhány hónap alatt, hadképessége még tovább gyengült, a középkori Magyar Királyság kapujának számító Nándorfehérvár pedig néhány év múlva, 1521. augusztus 29-én elesett.

A Budai Vár alatt található Dózsa György tér helyén a középkorban királyi kert, amelynek helyére később szőlőskerteket telepítettek. Ennek alján a Kerti út, Kertész utca, majd 1875-től pedig az itt található egykori községről elnevezett Logodi utca futott végig. 1896-ban az itt található teret Palota térnek nevezték el. 1926 óta áll Mátyás király kerti lakjának, az aula marmorea maradványának tulajdonított gránitoszlop. 1937-ben ide került Ligeti Miklós szobrászművész alkotását, amely az első világháborús tüzéreknek állított emléket.

Ez az ostrom idején megsérült, de a háború utáni rekonstrukciója helyett inkább Kiss István szobrászművész által már korábban elkészített Dózsa-emlékművet helyezték, amit ünnepélyes keretek között leplezték le 1961. augusztus 20-án az egykori Palota téren. A szoborcsere és a tér átnevezésének okait a szoboravatásról tudósító egykori újságcikkből tudhatjuk meg:

Az avatóbeszédet dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tartotta. — Nem véletlen az, hogy augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén avatjuk Dózsa György és hősi seregének emlékművét — mondotta többek között. — Ahhoz, hogy e szobor álljon, előbb le kellett dönteni Werbőczy szobrát, megdönteni a népelnyomó társadalmi rendszert.Ezt a szobrot csak a felszabadult nép, szabad társadalom állíthatta fel, amelyben immár minden hatalom a népé. Ezek a kőbe faragott egyszerű hősök együtt ábrázolják régi idők forradalmárait és mai világunkat, mely megérte a népi forradalom győzelmét.

- írta meg az Esti Hírlap 1961. augusztus 22-i lapszáma.

‍