Így ünnepelték a magyarok Sissit Erzsébet-napon!

Eredeti nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnőként a bajorországi Münchenben 1837. szentestéjén született vagyis Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia (1854-1898) 1837. december 24-én, tehát Szenteste született.

A későbbi magyar királyné bajor hercegnőként látta meg a napvilágot, I. Ferenc József császár és királlyal kötött házassága révén lett osztrák császárné, illetve cseh és magyar királyné. Eredetileg csak családi körben becézték Sisinek, de Ernst Marischka (1893-1963), osztrák filmrendező és forgatókönyvíró 1955-ben Romy Schneider (1938-1982) főszereplésével bemutatott mozifilmje, Sissi – A magyarok királynéja után terjedt el az ismert ragadványnév. Erzsébetet egyébként Magyarország szerelmeseként is számon tartjuk, először 1857-ben járt Pest-Budán az akkor még huszadik életévét be sem töltő fiatalasszony, két kislányával érkezett a városba. A magyarországi utazás során megbetegedtek, amelynek következtében az egyik kislány, Zsófia belehalt a kórba. A tragédia ellenére a királyné sok időt töltött életéből Budán, pontosabban a Budavári Palotában és annak a déli szárnyában található Sissi-lakban, egy vidékies házikóban, ahol nem mellesleg Erzsébet saját alpesi tehenei adták Sissi kedvenc italát, a tejet.

Tavaly volt 125 éve, hogy Erzsébet királyné egy politikai indíttatású orvgyilkosságnak esett áldozatul. A XX. századi magyar történetírás egyik legkiemelkedőbb professzorának, a Hunfalvy utca egykori lakójának, Niederhauser Emilnek (1923-2010) 1985-ben a Helikon Kiadónál Merénylet Erzsébet királyné ellen címmel megjelent könyve a legértékesebb forrás, amelyből megismerhetjük Luigi Lucheni (1873-1910) olasz anarchista merénylő indítékait is.

Azt biztosan tudjuk, hogy Erzsébet királyné több alkalommal ünnepelte hazánkban névnapját, amikor a magyarok odaadó szeretetével találkozhatott. De hogyan ünnepelték életében a magyarok a számukra legkedvesebb királynét?

Nos, 1865-ben a Nemzeti Színházban például bemutatták a királyné tiszteletére írt Erzsébet című háromfelvonásos operát, három évvel később a kiegyezés és a koronázás utáni évben ugyanitt előadták Bertha Sándornak a koronázás alkalmára irt himnuszát, minden évben országszerte bálokat rendeztek, az iskolákban szüneteket rendeltek el, a templomokban ünnepélyes istentiszteletek tartottak, az országos és helyi méltóságok üdvözlő sürgönyöket küldtek az uralkodónőnek, a művészek szobrokat, festményeket lepleztek le, a költők költeményeket, az írók újabb és újabb színdarabokat írtak, egy szó mint száz az egész Osztrák-Magyar Birodalom ünnepelt. A budavári főtemplomban, a Mátyás-templomban minden évben ünnepélyes istentisztelet tartottak, amelyen jelen voltak a miniszterek, a tábornokok s az összes hatóságok fejei. A felsőházban történtekről pedig ekképpen tudósítottak a korabeli újság, nevezetesen a Budapesti Közlöny, 1868. november 17-én:

Gr. Majláth Antal: Az egyház f. hó 19-én sz. Erzsébetnapját üli. Ez nem annyira egyházi mint valódi nemzeti ünnep reánk nézve, mely Felséges Asszonyunk és Királynénknak nevenapja, azon Fejedelemének, ki a házasság szent frigyének megkötése utáni első szempillanatától fogva felkarolta nemzetünk sorsát, s irántunk való hajlamának tanúbizonyságát adandó, édes magyar anyanyelvünket tökéletesen magáévá tette (Élénk éljenzés), s irántunk való anyai szeretetének leggyengédebb zálogát adandó, legkegyelmesebb Urunkat Királyunkat, szívének legmagasztosabb kincsével, magzatával ajándékozta meg e hon területén. (Élénk éljenzés.) Oly nap ez, főrendek, melyen a magyar haza területén nincs egy magyar szív, mely a hála, tisztelet és hódolatteljes szeretet érzelmeitől élesztve ne dobogna fel, s az egek és a föld urához azon áhítatos imával ne fordulna, hogy legfelségesebb Asszonyunk, Királynénk, hazánk védangyalának életét az isteni gondviselés legmagasztosabb áldásaival halmozva, az emberi lét lehető leghosszabb határáig terjessze. (Zajos éljenzés.) Meg vagyok győződve, hogy a magos főrendek hozzá fognak járulni a népnek ezen imájához áhitatos fohászukkal, és nincs egyéb hátra, mint hogy felkérjük ő méltóságát a belügyminiszter urat, egyébként is a háznak érdemes tagját, legyen szíves ebbeli kívánatunkat, felségének, legkegyelmesebb Asszonyunk, Királynénk trónja zsámolyához letenni. (Zajos éljenzés.) Elnök felszólítja ennélfogva a belügyminiszter urat, hogy a m. ház hódolatteljes és szívből eredő Üdvkivánatait legkegyelmesebb Asszonyunk színe elé juttatni melóztassék. B. Wenckheim Béla belügyminiszer kedves kötelességének fogja ismerni, a magas főrendek kívánatait Felséges Asszonyunknak tudomására juttatni. (Éljen!)

Katholikus Néplap, 1868. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)1868-11-26 / 48. szám

De 1880-ban sem volt kisebb az ünneplés, amikor is:

A budai királyi palotában tegnap mintegy nyolcvanan jelentek meg kihallgatásra a királynál, ki reggel fél hét órakor jött be Gödöllőről. A kihallgatás délelőtti tíz órától tizenkettőig tartott s többi közt jelentkeztek Tisza Lajos szegedi kir. biztos, Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát, Bittó István sat. Tisztelgett a sorhadi és honvédségi tisztek özvegyei és árvái javára létesített Ferenc József-alapítvány egyik igazgatója, Kählig őrnagy is, előterjesztve ő felségének ama nagy sétahangverseny műsorát, melyet az alap javára, Erzsébet királyné nevenapja alkalmából e hó 20-án, a Redoute termeiben rendeznek; e hangversenyben másfélszáz tagból álló katonai zenekar fog közreműködni. — A király ma és holnap is Budán marad s csak vasárnap, a lóverseny után, tér vissza Gödöllőre. — Tegnap este volt a delegáció tagjainak adott első udvari ebéd, melyben hetvenen vettek részt.

- írta meg a Fővárosi Lapok 1880. november 5-i száma.

Szóval, Erzsébet napon jusson eszünkbe Sissi, a magyarok királynéja!

‍