Így írt az augusztusi reggelről még ifjú költőként, Kosztolányi Dezső

A századforduló utáni modern magyar irodalom kibontakozásának egyik mérföldkövének tekinthetjük Kosztolányi Dezső 1907-ben megjelent első verseskötetét, melyet Négy fal között címmel adtott ki 1907-ben a Pallas Részvénytársaság Nyomdája Budapesten. A százharminchárom költeményt tartalmazó kötetben a még szemtelenül fiatal, alig 22 éves költő ifjonti útkeresésének és sokszínű kísérletezéseinek lehetünk tanúi. A Négyesy-féle szemináriumokon a modern irodalommal felvértezett poéta korai kötetében szereplő Pasztellek alcím alatt szereplő költemények a hangulati líra remekművei. A Déri Múzeum tulajdonában álló fénykép is akkoriban, talán egy évvel később, 1908-ban készült róla.

Augusztusi reggel

Kékül az ég, az éjjel haldokol,

pihennek a házak még csendben alva,

de már lángtól vörös az égnek alja

és égni kezd az óriás pokol.

Az ember ébred – a láng sustorog –

fájdalmasan liheg, kikél az ágyból,

beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol,

fejét paskolják a lángostorok.

És nő a fényár, zúg a virradat,

a tűzpokol harsog, dübörg, dagad,

az árva ember fetreng benne főve.

Véres sarokkal, bőszen ront előre

és este elnyúlik az ugaron,

mint egy agyonhajszolt, véres barom.

Kapcsolódó cikkeink

Van-e túlturizmus a budai Várnegyedben?

A turizmussal kapcsolatban nekünk mindig az a Szent Ambrusnak tulajdonított középkori latin bölcsesség jut eszünkbe, ami úgy szól, hogy „Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak!”.