Hoppárézi! – Zemlényi Zoltán közönségtalálkozó és dedikálás volt a Budai Várban
„...1985. március 7-én a Lenin krt. és a November 7. tér kereszteződésében piros jelzésnél kezdte meg átahaladását az úttesten, minek következtében a TH 13-31 frsz-ú személygépkocsi elütötte. A baleset következtében Zemlényi Zoltán 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, a személygépkocsiban anyagi kár keletkezett." – tudósít a történtekről meglehetősen hűvösen a rendőrségi jegyzőkönyv.
A balesete előtt többszörös bajnok kenus, énekes és dobos Zemlényi Zoltán 1985. március 7-én edzésre indult, amikoris az egykori November 7. téren, a mai Oktogonon, a piroson átszaladva egy Trabant elütötte a zebrán. A baleset következtében hat métert repülő, fejjel a betonra érkező 17 éves fiú egy hónapig kómába esett. Eszmélése után számtalan műtéten eset át, majd újra meg kellett tanulnia beszélni, illetve járni.
1985 végén kapott egy elektromos írógépet, amelyen egy ujjal gépelve naplót kezdett írni. 1987 őszén jelent meg a Hoppárézimi című könyv, amely Zoltán küzdelmeiről szól. A megindító könyvből később nívódíjas tévéfilm, illetve színdarab is készült.
Zemlényi Zoltán azóta több könyvet is írt. A tegnapi telt házas rendezvényen olvasóival, csodálóival találkozott, beszélgetett és dedikálta részükre műveit a budavári Szent István Kávéházban.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
