Van, amikor két szín önmagában is képes történeteket mesélni. A fekete és a fehér egyszerre jelenti a fényt és az árnyékot, az egyszerűséget és az eleganciát, a titkot és a tisztaságot. Nem véletlen, hogy a művészettörténet legizgalmasabb alkotásai között számtalan olyan művet találunk, amely éppen ebből a látszólag legegyszerűbb színpárból épít fel teljes világokat. Július 29-én este a Magyar Nemzeti Galéria idei utolsó Borszerdája is erre a különleges kettősségre épül: az ébenfekete titkok és a gyöngyfehér buborékok találkozására.
A tizenötödik alkalommal megrendezett programsorozat záróestjén ismét minden adott lesz ahhoz, hogy a múzeum néhány órára egészen más arcát mutassa. A kiállítótermekben egymást követik a tematikus tárlatvezetések, Bellák Gábor művészettörténész a fekete és a fehér művészeti szimbolikájáról tart előadást, miközben a termekben Cseke Gábor zongorajátéka teremti meg az est különleges atmoszféráját. A poharakba pedig ezúttal a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borai kerülnek, méltó lezárásaként az idei Borszerda-sorozatnak.
Az este egyik legizgalmasabb állomása ismét a Dolce vita kiállítás lesz, amely ezúttal egészen új nézőpontokból mutatja meg Itáliát. Halász Rita író és művészettörténész személyes Itália-élményein keresztül idézi fel azt az országot, amely nemcsak a magyar festők, hanem generációk utazóinak képzeletét is megmozgatta. Bali Bettina tárlatvezetése a magyar fotográfusok fekete-fehér felvételein keresztül keresi az „édes élet” lényegét, míg Tombor Zoltán fotóművész és Bellák Gábor közös sétája arra keresi a választ, hogyan látja ugyanazt az Itáliát egy mai fotográfus és egy művészettörténész.
A fekete és a fehér azonban nem csupán a Dolce vita termeiben jelenik meg. Az állandó kiállításban Hegedűs Alexandra a kortárs művészet markáns kontrasztjait mutatja be, Molnár Brigitta a realizmus festészetének fény-árnyék játékát elemzi, míg Váczi Mária Rippl-Rónai József legendás fekete korszakába kalauzolja a látogatókat. Ugyanez a kettősség jelenik meg Bellák Gábor esti előadásában is, amely nemcsak a két szín művészeti szerepéről, hanem azok kulturális és szimbolikus jelentéseiről is szól.
Azok számára pedig, akik a kortárs művészet felé fordulnának, A festők színháza című kiállítás kínál különleges élményt. Böröcz András és Révész László László legendás performanszai egyszerre groteszkek, játékosak és szellemesek, a tárlatvezetéseken pedig az is kiderül, miként vált ez a sajátos művészi világ a nyolcvanas évek egyik kultikus jelenségévé.
