1849. május 21-én ért véget Görgey seregének győzelmével, Budavár visszafoglalásával a Vár ostroma. A tavaszi hadjárat legfontosabb állomásaként a Heinrich Hentzi (1785-1849) osztrák várparancsnok által védett Budavár visszafoglalása volt Görgey egyik célja. A Görgey által vezetett seregek április 29-én indultak meg Buda irányába. Görgey egy osztrák fogollyal üzenetet küldött Hentzi tábornok számára, amelyben megadásra szólította fel a parancsnokot és kérte, hogy a harcok helyszínét tegyék át a Duna túlpartjára, a pesti oldalra a polgári lakosság védelmének érdekében. A levélre válaszként ágyúzni kezdte a pesti rakpartot, illetve a Vizivárost. Görgey viszontválaszul elrendelte a Vár lövetését, s utasította Kmety György (1813-1865) ezredest, hogy nyomuljon előre a Lánchíd közelében lévő, cölöpsánccal ellátott, a Vár ellátását biztosító vízvédműhöz, s próbálja meg felrobbantani.
Kmety május 4-én meg is próbálta felrobbantani a vízvédművet, sikertelenül. A több hetesre nyúló elhúzódó harcok miatt Görgey Guyon Richárdtól (1813-1856) kért ostromágyúkat, melyekkel a Naphegy lőtte a Várat. Végül május 21-én hajnali három órakor Nagysándor József (1804-1849) csapata bejutott a Várba, mindeközben azonban Clark Ádám megmentette a Lánchidat Hentzi osztrák tábornok, illetve Alnoch Alajos ezredes hídrobbantási kísérletétől, amikor is a Lánchíd kamráit vízzel öntette el.
Az ostrom során közel négyszáz magyar katona esett el és mintegy hétszázan sebesültek meg, míg osztrák oldalról több mint hétszáz fő volt a veszteség és mintegy négyezer katona esett foglyul.
A május 21-i budavári diadal a szabadságharc egyik legheroikusabb küzdelme volt. A sors furcsa fintora, hogy mindeközben Ferenc József (1825-1855) és I. Miklós (1796-1855) ugyanerre a napra megszervezett varsói találkozója megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát.
