Félezredéves királyi frigy: éppen a mai napon tartották a lakodalmat a Várban
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
A kifogástalan nevelést kapó, V. Károly német-római császár húga, Mária főhercegnő 1521. május 29-én indult el udvartartásával Budára Linzből. Hajóik június idusán érkeztek Esztergomhoz, majd június végén, az időközben hozzácsatlakozott főnemesek kíséretében vonult be Budára, a királyi palotába.
A menyasszonyával korábban csak gyermekként találkozó ífjú király, II. Lajost lenyűgözte Mária szépsége és műveltség, s a korban ritka, de ez kölcsönös volt: a fiatalok szinte első látásra egymásba szerettek. Így, 1522. január 13-án, éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, frigyüket királyi lagzival ünnepelték. Ennek előkészítéséről II. Lajos velencei dózséhoz írt leveléből ismerhetünk meg részleteket
Ugyan a törökök elleni majdani háború nyugtalanító gondként, mindent mást lenyomva tornyosul felettünk, azonban úgy döntöttünk, hogy még a béke szabadságában, január 13-án Máriával megtarjuk menyegzőnket, mivel királyné őfelsége, a felséges császár húga, drága jegyesem tavaly nyár óta országunkban él, s ünnepélyes szertartással megkoronáztatott.
A magyar király és királyné ruháját őrizte évszázadokon át a Maria-Zell-i búcsújáróhely kegytemplomának kincstára. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1928-ben kerültek az öltözeteket.
A török birodalmi törekvések megkövetelték volna a határozott fellépést, amit Mária meglehetősen sürgetett, de a védelmi tervek a magyar főurak ellenállásába ütköztek.
A szerelem 1526. augusztus 29.-én a mohácsi síkon az ifjú Lajos király hősi halálával ért véget. A törökkel megvívott, s tragikus kimenetelű mohácsi csatában odaveszett Lajos király trónja. Mária elmenekült az országból. Magyarország pedig két részre szakadt. Ferdinándot bátyja, Károly császár támogatta, János király a török szultán segítségét vette igénybe. 1541-ben I. Szulejmán szultán elfoglalta Buda várát, és megkezdődött Magyarország három részre szakadása. A Várnegyedet, a budai vilajet létrejöttével az Oszmán Birodalom tartományává tették...
A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
