„Fehér rózsákként hull alá a hó…” – írta a télesti hóesésről Kosztolányi

Facebook
A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tél. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt a téli alkonyatról 1907 telén.

‍

Téli alkony

‍

Aranylanak a halvány ablakok…

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

‍

Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mint áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

‍

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

‍

S az ónszín égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

‍

Kapcsolódó cikkeink

Az gellérthegyi festő: Molnár C. Pál

A budai Gellérthegy lankáin, a Ménesi út csendes villái között élt és alkotott fél évszázadon át Molnár C. Pál az a művész, aki a 20. századi magyar festészet egyik legsajátosabb, nehezen besorolható alakjává vált.