Ezen a napon sújtott le a hóhér Hunyadi Lászlóra a budavári Szent György piacon
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
Később a budai Mária-Magdolna templom kápolnájában temették el, majd 1458-ban fivére, Mátyás király szállíttatta át földi maradványait édesapjuk mellé, a gyulafehérvári székesegyház kriptájába.
Már édesapjuk, a törökverő Hunyadi János (1407-1456) a korszak egyik nagy hőse is ezer szállal kötődött a Budai Várhoz, hiszen rögtön élete legelején Ozorai Pipó (1368-1426) temesi bán, majd Lazarevics István (1377-1426) szerb despota szolgálatába állt apródként. Mind az Ozorainak, mind pedig a Lazarevicsnek volt háza a Budai Várban. 1456. július 22-a volt a nándorfehérvári diadal napja, amikor Hunyadi János II. Mehmed (1432-1481) török szultán és többszörös túlerőben lévő seregének "torkán akadt", akinek grandiózus terveit plasztikusan mutatja meg, hogy a történet szerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben szerette volna elfogyasztani. Hunyadi János azonban sokadmagával áldozatául esett a csata után kitört pestisjárványnak, s végül alig két hétre rá, 1456. augusztus 11-én meg is halt. A Buda környéki erdőkben gyakran vadászó Hunyadi János emlékét a Budai Várban a róla elnevezett úton kívül, a Schulek Frigyes (1841-1919) által tervezett talapzaton álló, Tóth István (1861-1934) megformálta szobor őrzi. Két gyermeke, László (1431-1457) és Mátyás voltak. János halála után az alig 25 éves fia, László került a Hunyadi-család élére, akit V. László (1440-1457) király akart lemondatni hatalmáról és a várairól a Cillei-család javára. A Cilleiek Hunyadi László elleni szervezkedését azonban a Hunyadi-párti főurak idejekorán leleplezték, melynek következtében Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. Ekkor történt, hogy az uralkodó békességet színlelve és büntetlenséget ígérve Budára csalta Hunyadi Lászlót és öccsét, a 14 éves Mátyást, de szavát megszegve börtönbe vetette őket. Lászlót végül 1457. március 16-án felségárulás vádjával a budavári Szent György piacon lefejeztette.
Petőfi Sándor A király esküje címmel írt róla balladát, Erkel Ferenc pedig 1844-ben írta meg operáját. Talán nem véletlen, hogy mind Benczúr Gyula (1844-1920) Hunyadi László búcsúja, mind pedig Madarász Viktor (1830-1917) Hunyadi László a ravatalon című festménye is éppen itt, a Szent György téren álló Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg. A megfestett Hunyadi Lászlót ábrázoló Hunyadi-képk forrása valószínűleg gr. Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852–55) történeti monográfiája volt. A festmények szinte illusztrálják a történész monográfiájában leírtakat.
Biztos, ami biztos Hunyadi László emlékezete a magyar nemzet szívében és lelkében a nemzeti újjászületés korszaka óta elég erősen él. Cikkünkkel, napra pontosan 568 évvel halála után (!) most mi is rá emlékezünk.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
