Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója azután vált I. Ferenc József (1830-1916) trónörökösévé Ottó Ferenc (1865-1906) főherceg és Mária Jozefina (1867-1944) szász királyi hercegnő fiaként, miután nagybátyját, Ferenc Ferdinánd (1863-1914) osztrák főherceget Szarajevóban meggyilkolta a „Fekete Kéz” szerb terrorszervezet tagja, a 20 éves Gavrilo Princip.
IV. Károly 1887.augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában. Egy stigmatizált soproni apáca azt jövendölte, hogy a kis Károly sokat fog életében szenvedni. Károly szigorú katolikus nevelésben részesült és ő maga is mélyen vallásos életet élt. 1911. október 21-én vette feleségül a Bourbon-ház pármai ágából származó Zita hercegnőt, aki nyolc gyermekkel szült. Károly 1914. június 28-án lett az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd tragikus halálát követően. Miközben zajlott a kegyetlen világháború, 1916. november 21-én foglalta el az elhunyt Ferenc József osztrák császári trónját. A Mátyás-templom, mint koronázó templom története hosszú időre nyúlik vissza, hiszen már Károly Róbertet (1288-1342) is itt koronázták meg 1309. június 15-én, illetve Mátyás király (1443-1490) mindkétszer e templom falai között mondta ki a boldogító igent, valamint 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és feleségét, Wittelsbach Erzsébet (1837–1898) bajor hercegnőt is itt koronázták meg.
A királyipár ma délután két órakor teljes kíséretével érkezett Budapestre a tizenkét kocsiból állóudvari vonaton. Károly király ugyanazt a vonatot használta, mint Ferenc József, hozzácsatolták Zita királyné részére Erzsébet királyné termes kocsiját. A különvonatot a nyugatipályaudvaron a budapesti honvéd gyalogezredből alakított díszszázad fogadta. Az udvari váróterem bejárójánál álltak a főváros kiküldöttei, a főispánok és a vidéki kiküldöttek. A megérkező királyi párt hatalmas ovációban részesítették. Amikor a király kiszállt kocsijából, a gellérthegyi citadella mögött fölállított üteg ágyúihuszonegy díszlövést adtak. A nyugati pályaudvar rendőrőrszobáját és az üteget külön telefonnal kötötték össze. őfelségét Bárczy István polgármester üdvözölte, aki szívélyes szavakkal válaszolt a hódolatteljes üdvözlésre. Ezután Zita királynét üdvözölte a polgármester. A gyönyörűen földíszített bevonulási útvonalon hatalmas tömeg sereglett össze, amely lelkes ünneplésben részesítette a királyi párt. (…) A királyi pár négylovas Domont-diszhintón vonult be a fővárosba.
– írták a lapok 1916. december 27-én.
2016-ban a Magyar Nemzeti Múzeum és a Filmarchívum együttműködésében a koronázás centenáriumára elkészült a „Koronázási film” feliratozott változata, amelyben a kutatók beazonosították a szereplőket és pontosan rekonstruálták a koronázási ünnepség pontos menetét.
Érdekesség, hogy a koronázások történetében először és utoljára itt, tehát egyetlenegyszer énekelték el a magyar himnuszt. Korábban a Gott, erhalte den Kaiser! kezdetű osztrák császári himnusz volt a szertartásos koronázási ének. S noha ennek is van némi magyar kötődése, ugyanis 1797. október 27-én a kismartoni Eszterházy-kastély színházában csendült fel először. Ferenc császár tiszteletére, azért szívünknek a magyar himnusz sokkal kedvesebb. Zenéjét egyébként Joseph Haydnt (1732-1809), szövegét Lorenz Leopold Haschka (1749-1827) írta. De térjünk vissza a 1916-ba a budavári koronázáshoz: ha nem is példa nélkülinek, de mindenképpen különlegesnek számított az is, hogy a trónörökössel együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita Bourbon–pármai hercegnőt is.
A Magyarország apostoli királyává koronázott IV. Károly úgy tekintett uralkodói hivatására, mint Krisztus követésének áldozatos útjára és Isten szolgálatára, saját magára pedig, mint a béke apostolára. Ennek az első világégéstől vészterhes időkben igenis volt üzenete és jelentősége. Bár ennek ellenére a háború után elűzték hazájából, a Monarchiából, s végül Madeira szigetére száműzték. A helyi, szegényes és egészségtelen lakhatási körülmények miatt szervezete legyengült, megbetegedett. Halálos ágyán mindenkit feloldozott, aki őt és ügyét elárulta, s végül 1922. április 1-jén hunyt el száműzetésben. 2004. október 3-án II. János Pál pápa IV. Károlyt boldoggá avatta.
