Babits Mihály (1883-1941) az Attila út 133-as számú ház első emeleti lakásában 1931 áprilisától 1937 augusztusáig élt, majd ekkor a 103. szám alatti modern Bauhaus-stílusú háznak, a korábbinál jóval nagyobb, negyedik emeleti lakásába költöztek át, ahol Ildikónak már külön szobája is volt. Itt laktak egészen 1940 májusáig, amikor is – a megnövekedett könyvtár miatt szűkössé vált lakásból – a költő utolsó budai otthonába, a Logodi út 31-be alá költöztek át.
Szörnyű köd van, elsüllyedt a Vérmező. Ha kinézek az ablakon, csak egy végtelen szürke tavat látok, valami rejtelmes Balatont, amelynek túlsó partja homályba vész. Nem vagyok többé a városban s képzeletem szabadon röpülhet; a házak eltűntek s azt rajzolok helyükbe, amit akarok.
– írja Babits Szekszárdi Kadarka című írásában.
Ha a Várból indulunk egy rövid Babits-sétára, akkor a Bugát lépcsőn a Logodi utcában található egykori lakásához érdemes elsőként érkeznünk, ahol Babits igazából már alig töltött időt, hiszen betegsége, torokrákja végstádiumában, 1940 tavaszán költöztek át ide. Egy utcával lejjebb, az Attila úton pedig érdemes elzarándokolni mindkét lakhelyéhez, amit emléktáblák jeleznek a fent említett házak falán.
Érdekes adalék, hogy a Várnegyed túloldalán található romantikus, csodás látképet nyújtó sétányt nevezték el Babits Mihályról1945-ben, amit 1948-ban lerövidítettek Babits-sétányra. 1965-ben pedig – az egykori Keglevich-palota falán – emléktáblát is avattak a költő tiszteletére.
Külön érdekesség, hogy Babits első fővárosi szobrát, Marton László (1925-2008) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotását csak a költő születésének 125. évfordulóján avatták fel a Vérmezőn, a már említett Bugát lépcsőnél.
Ezen a napon született Szekszárdon a magyar irodalom egyik legfényesebb csillaga…
