Budáról a Balatonra, illetve a Budai Várból a Magyar Tengerre
A Balaton a legújabb korban mindig is a magyar emberek egyik legkedveltebb üdülőhelyének számított. Így a budai lakosok is előszeretettel vettek maguknak itt telket, építettek maguknak nyaralót, s töltötték itt a nyarakat. Ez alól nem képeztek kivételt neves íróink, költőink sem.
Bár egy Balaton-térkép teljes partvonalát teleszórhatnánk gombostűvel, ha író- és költőgéniuszaink kedvelt és leggyakoribb helyeit kellene megjelölnünk, mégis két helyszín kimagaslóan teljesített ebben a versenyben. Az egyik a Balaton-szíveként dobogó Tihany, a másik pedig festői szépségű Szigliget, és azon belül is az alkotóház. Előbbi számos író, költő nyári otthonául szolgált, a második pedig, mint művésztelep adott otthont művészeinknek és nem csak nyaranta. A szigligeti Eszterházy-kastély a háború utáni években - Bölöni György kezdeményezésére - vált az irodalmi élet egyik központjává, amikor is Irodalmi Alap vette át a szigligeti kastély üzemeltetését. Az ezt követő évtizedekben élte fénykorát, amikor is magyar irodalmi művek ezrei születtek itt az alkotóház falai között.
Ugyanúgy ide járt nyaranta például a főképen kutyát játszó Csurka István, mint a neki botot dobó Görgey Gábor.
Egy szigligeti anekdota szerint a kommunista-rendszerben a kulturális életben az élet-halál uraként funkcionáló Aczél György kérdezte fel a sokszor esténként hangosan dorbézoló Csurkát:
- Hallom, hogy este megint felöntött a garatra, Csurka elvtárs.
- Igen, volt egy kis elhajlás, Aczél elvtárs.
- És azt nem lehetne, hogy ne mindig jobbra hajoljon el, hanem egyszer-egyszer balra is?
De - a teljesség legkisebb igénye nélkül - ide jártak rendszeresen házastársaikkal, családtagjaikkal feltöltődni és dolgozni Fekete Istvánék, Juhász Ferencék, Szabó Lőrincék, Karinthy Ferencék, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy, Bertha Bulcsu és Nagy Franciska, Devecseri Gábor és Huszár Klára, Somlyó György, Cseres Tibor, Tüskés Tibor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Kassák Lajos, Kertész Imre, Ungvári Tamás, Bacsó Péter, Mészöly Dezső, Nagy László, Örkény István Ottlik Géza és Orbán Ottó is.
Szigliget afféle vámszabad területként funkcionált, ahol egy-egy szabadabb gondolat nem vont azonnali rendőrségi eljárást maga után
- írta Szigliget lényegét megfogva ez legutóbbi.
Illyés Gyula és Kozmutza Flóra tihanyi háza - egy kis túlzással - hasonlóan frekventált nyári találkozóhely volt a magyar írók és költők számára, mint Szigliget. De nem csak ők, hanem Németh Lászlóék, Passuth Lászlóék, Borsos Miklósék és Mécs László is Tihany szerelmese volt.
Az említett írók közül pedig sokan és sokféleképpen kötődtek a Várnegyedhez, többen itt is éltek a kerületben, mint például Ottlik Géza, Illyés Gyula, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly etc. De szinte kivétel nélkül budaiak voltak.
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2018 nyaráén bemutatott kiállítása kiválóan idézte fel az íróink és költőink Magyar Tengernél eltöltött nyarait, amely a csodálatos fotókat tartalmazó Balatoni nyár című könyv (PIM, 2018) alapjául szolgált.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
