Budáról a Balatonra, illetve a Budai Várból a Magyar Tengerre
A Balaton a legújabb korban mindig is a magyar emberek egyik legkedveltebb üdülőhelyének számított. Így a budai lakosok is előszeretettel vettek maguknak itt telket, építettek maguknak nyaralót, s töltötték itt a nyarakat. Ez alól nem képeztek kivételt neves íróink, költőink sem.
Bár egy Balaton-térkép teljes partvonalát teleszórhatnánk gombostűvel, ha író- és költőgéniuszaink kedvelt és leggyakoribb helyeit kellene megjelölnünk, mégis két helyszín kimagaslóan teljesített ebben a versenyben. Az egyik a Balaton-szíveként dobogó Tihany, a másik pedig festői szépségű Szigliget, és azon belül is az alkotóház. Előbbi számos író, költő nyári otthonául szolgált, a második pedig, mint művésztelep adott otthont művészeinknek és nem csak nyaranta. A szigligeti Eszterházy-kastély a háború utáni években - Bölöni György kezdeményezésére - vált az irodalmi élet egyik központjává, amikor is Irodalmi Alap vette át a szigligeti kastély üzemeltetését. Az ezt követő évtizedekben élte fénykorát, amikor is magyar irodalmi művek ezrei születtek itt az alkotóház falai között.
Ugyanúgy ide járt nyaranta például a főképen kutyát játszó Csurka István, mint a neki botot dobó Görgey Gábor.
Egy szigligeti anekdota szerint a kommunista-rendszerben a kulturális életben az élet-halál uraként funkcionáló Aczél György kérdezte fel a sokszor esténként hangosan dorbézoló Csurkát:
- Hallom, hogy este megint felöntött a garatra, Csurka elvtárs.
- Igen, volt egy kis elhajlás, Aczél elvtárs.
- És azt nem lehetne, hogy ne mindig jobbra hajoljon el, hanem egyszer-egyszer balra is?
De - a teljesség legkisebb igénye nélkül - ide jártak rendszeresen házastársaikkal, családtagjaikkal feltöltődni és dolgozni Fekete Istvánék, Juhász Ferencék, Szabó Lőrincék, Karinthy Ferencék, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs, Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy, Bertha Bulcsu és Nagy Franciska, Devecseri Gábor és Huszár Klára, Somlyó György, Cseres Tibor, Tüskés Tibor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Kassák Lajos, Kertész Imre, Ungvári Tamás, Bacsó Péter, Mészöly Dezső, Nagy László, Örkény István Ottlik Géza és Orbán Ottó is.
Szigliget afféle vámszabad területként funkcionált, ahol egy-egy szabadabb gondolat nem vont azonnali rendőrségi eljárást maga után
- írta Szigliget lényegét megfogva ez legutóbbi.
Illyés Gyula és Kozmutza Flóra tihanyi háza - egy kis túlzással - hasonlóan frekventált nyári találkozóhely volt a magyar írók és költők számára, mint Szigliget. De nem csak ők, hanem Németh Lászlóék, Passuth Lászlóék, Borsos Miklósék és Mécs László is Tihany szerelmese volt.
Az említett írók közül pedig sokan és sokféleképpen kötődtek a Várnegyedhez, többen itt is éltek a kerületben, mint például Ottlik Géza, Illyés Gyula, Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly etc. De szinte kivétel nélkül budaiak voltak.
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2018 nyaráén bemutatott kiállítása kiválóan idézte fel az íróink és költőink Magyar Tengernél eltöltött nyarait, amely a csodálatos fotókat tartalmazó Balatoni nyár című könyv (PIM, 2018) alapjául szolgált.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
