Hogy fikció vagy valóság volt-e az elbeszélés három fiatal férfiújának barátsága és áprilisi bolondos tréfálkozása, azt meghagyjuk megfejteni az irodalomtörténészeknek. Ami azonban bizonyos, hogy az Április bolondja című novella megírásakor Kosztolányi már túl volt első verseskötete megjelenésén és több folyóirat, köztük a Budapesti Napló és A Hét is rendszeresen hozta költeményeit, műfordításait, kritikáit.
És hogy miként kapcsolódnak az időjárás váratlan dühkitöréseivel felérő áprilisi frontok Kosztolányi Dezső novellájához? Az említett elbeszélésben is hasonlóan szeszélyes és bolondos áprilisról olvashatunk, akárcsak napjainkban:
Éles szelek zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi vihar. Sütött a nap, esett az eső, az ég, mint egy hisztérika, kacagva hullatta eszelős könnyeit. Bizsergő viszketés bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni és nevetni.A fejfájós, ideges délelőttöt végtelen délután követte. Szüntelenül csetlettem-botlottam, kezemből kiesett a toll, poharakat, tányérokat törtem, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Végül váratlanul jött az este. Kiderült. A nedves háztetőkön végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett felbukkant egy cirmos kandúr.
A novella történetét nem spoilerezzük tovább, úgysincs jó idő, vár a magyar elektronikus könyvtár, ahol el lehet olvasni a folytatást:
ITT
