Az embermentő nyilas, avagy a „magyar Schindler” története

Szalai Pál még kisiskolásként ismerkedett meg a cserkészmozgalomban az éppen napra pontosan 60 évvel ezelőtt elhunyt Szabó Károllyal (1916-1964), akinek gyermekkori barátként jelentős szerepe volt abban, hogy a nyilas puccs után kulcsfontosságú pozícióba kerülő Szalai végül Raoul Wallenberg (1912-1947) mentőakciójának fontos, nélkülözhetetlen alakjává vált.

Szalait a Horthy-rendszerben egyébként többször internálták szélsőséges nézetei, nemzetszocialista kiállása miatt. A Hungarista Mozgalomból csak 1942-ben ábrándult ki, amikor abban a németbarát szárny került fölénybe.

‍

‍

1944. október 15-i nyilas puccs után Szálasi visszahívta az ekkor még alig harmincéves fiatalembert, aki a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötőként kapcsolódott be a svéd diplomata, Raoul Wallenberg által irányított embermentésbe, s annak titkos segítője lett.

Ebben Szabó Károlynak volt kulcsszerep, aki akkor már a svéd embermentő diplomata mellett tevékenykedett. Szalai az ő közvetítésével lépett kapcsolatba decemberben Wallenberggel, s ennek eredményeként szervezte a budapesti gettó rendőrségi védelmét féltve annak lakóinak biztonságát az őket fenyegető nyilas pribékektől. De jelentős szerepe volt a gettó lakóinak étel- és vízellátásában, a tulajdonuk védelmében.

‍

Ekkor már nem utolsósorban egy tisztán látó, frontot megjárt barátja, Szabó Károly hatására - az a tudatos szándék vezette, hogy új pártbeosztásában - az észak-budapesti választókerület munkarend vezetője, majd fővárosi rendőr-főkapitánysági megbízott lett - rászorultakon segítsen. Figyelmeztetett olyan embereket, akiket lakásukból ki akartak költöztetni, más kiürített házak zsidó lakóit elvitte a nyilas párt raktárába, és kiválogattatta velük a holmijaikat, lezárt üzleteket nyittatott ki, hogy tulajdonosuk kihozhassa onnan azt, amire a legnagyobb szüksége van. Rózsahegyi Kálmán a híres színész-házából eltávolította az oda beköltöztetett nyilas szervet, megmentett egy Egyed nevű jezsuita szerzetest, akit az SS a Parlament pincéjében tartott fogva. Szabó Károly írógépműszerész, aki a svéd követségnek is dolgozott, 1944. december 26-án összehozta Szálait Wallenberggel. Ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy amikor a svájci védettség alatt álló Vadász utcai úgynevezett „üvegház” nyolcszáz lakóját a nyilasok már felsorakoztatták, hogy a Duna-partra kísérték, ahol kivégzés várt volna rájuk, kétszáz főnyi rendőrkülönítményével megjelent Szalai, és meghiúsította az akciót. Ugyanő megakadályozta a budapesti zsidó tanács elnökének, Stöckler Lajosnak és másoknak az elhurcolását egy Üllői úti védett házból. Wallenberggel együtt többször meglátogatta a bekerített gettót, tájékozódott az ottani helyzetről, biztosította, hogy az élelmiszer-szállítmányokat bevihessék. 1945. január 9-én Szalai Pálszáz főből álló rendőrkülönítményt és tizennégy általa megbízhatónak tartott nyilas pártszolgálatost vezényelt a nagy gettóba, illetve ötven személyt a nemzetközi gettóba, hogy megakadályozzák olyanok behatolását a negyedekbe, akik bánthatják az ott élő embereket. Amikor január 15-én hírét vette, hogy a nyilasok a nagy gettóban élő hetvenkétezer személy agyonlövésére és a terület felgyújtására készülnek alacsonyabb szintű német parancsnokok alakulatainak segítségével. Szalai - Wallenbergre hivatkozva - felkereste a Pestet védő német sereg parancsnokát. Figyelmeztette Gerhard Schmidhuberta küszöbön álló akcióra, mire a Wehrmacht-tábornok - Pfeffer Wildenbruchvárosparancsnok hozzájárulásával — leállította a tervezett műveletet, és katonai rendszabályokat helyezett kilátásba, ha a nyilasok mégis megtámadnák a nagy gettót.

- írta róla a Magyar Nemzet, 2000. február 19-én megjelent cikkében.

‍

‍

1945 -ben közvetlenül a gettó felszabadítása előtt intézkedéseivel és közbenjárására több száz zsidó életet sikerült megmentenie. A világháború után Népbíróság elé állították, de felmentették, mert az életüket neki köszönhető túlélők, többek között Rózsahegyi Kálmán, színész - mellette tanúskodtak. A Zsidó Tanács elleni koncepciós perben az ÁVH letartóztatta, megkínoztatta, de végül szabadon engedték. Vári kötődése, hogy itt, a Batthyány utca 34. számú házban élt, innen hurcolták el, tartottak nála házkutatásokat. 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol nevét Paul Sterlingre változtatta. Egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig itt, Kaliforniában élt.

‍