A 19. századi Grand Tour utazásaitól a modern és kortárs alkotásokig követhető, miként vált az antik Rómát megidéző itáliai táj, kultúra és életérzés a magyar művészek visszatérő motívumává. A tárlat festményeken, grafikákon, fotókon és szobrokon keresztül idézi meg a mediterrán fényeket, az antikvitás örökségét és a pezsgő hétköznapokat. Itália itt nem csupán helyszín, hanem szellemi örökség és kulturális élmény: egyszerre múltidézés, tanulás és életérzés — a „dolce vita” sokféle, időben változó jelentésével.
A Budai Várnegyed szívében, a Magyar Nemzeti Galériában egy olyan kiállítás várja a látogatókat, amely nemcsak műveket, hanem egy életérzést is bemutat: a dolce vita sokarcú világát. A Dolce Vita – Itália élménye két évszázad magyar művészetében című tárlat azt meséli el, hogyan vált Itália a magyar művészek számára egyszerre vágyott úti céllá és kimeríthetetlen inspirációs forrássá.
A 19. századi Grand Tour utazóinak lelkesedésétől a modern alkotók személyes élményeiig ívelő válogatás festményeken, grafikákon, fotográfiákon és szobrokon keresztül tárja fel ezt a különleges kapcsolatot. Ferenczy István márványba faragott Pásztorlányka című alkotásától egészen Máté András Fellini Dolce vita filmplakátjáig. Az elmúlt két évszázad olyan kiváló magyar művészeinek műalkotásait láthatjuk a közel hetven festő másfélszáz művet bemutató tárlaton többek között, mint id. Markó Károly, Ligeti Antal, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Csók István, Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál vagy Vaszary János.
A kiállításon megelevenedik az a világ, ahol a tenger sós illata, a napfényben fürdő tájak és a kávéházak pezsgő élete egyaránt alkotói motívummá válik. Az antik romok, a reneszánsz mesterek öröksége és az olasz városállamok gazdag kultúrája nemcsak történeti háttérként, hanem élő inspirációként jelenik meg a magyar művészetben.
Láthatjuk, miként hatottak Raffaello vagy Caravaggio művei a hazai alkotókra, és hogyan alakult át ez a hatás a 20. század modern látásmódjában. Ennek egyik elmélyültebb állomása az 1927-ben alapított Római Magyar Akadémia ösztöndíjas fiatal képzőművészeink műveit felvonultató kiállításrész.
De különösen izgalmas az is, ahogyan a kiállítás az „olasz hétköznapokat” mutatja be: a napfényes teraszokon zajló életet, a strandok színes forgatagát, a mindennapok lüktetését.
Vaszary János festményein szinte hallani a tenger morajlását és érezni a nyári levegő vibrálását, miközben a „…mindenütt szín, fény, mozgás, élet” élmény válik átélhetővé.
A tárlat arra is rávilágít, hogy a dolce vita nem csupán közhely, hanem egy mélyebb, személyes tapasztalat, amely minden korszakban és művészenként is más-más jelentést kapott.
A kiállítás négy nagy tematikus egysége – az utazás, az antikvitás, a mesterek világa és az olasz élet esszenciája – lépésről lépésre vezeti végig a látogatót ezen a kulturális és művészeti utazáson. Itália itt nemcsak helyszín, hanem szellemi tér: egyszerre múltidézés, tanulás és életöröm.
Ha szeretnénk megérteni, mit jelentett és mit jelent ma a magyar művészek számára Itália, ezt a kiállítást nem érdemes kihagyni.
