Az egyik legszebb versével emlékezünk Kányádi Sándorra, a Tabán egykori lakójára
Kányádi Sándor, Kossuth-díjas magyar költő 2018-ban ezen a napon távozott az élők sorából és alig három évtizede írta az egyik legszebb versét Valaki jár a fák hegyén címmel.
A Melocco Miklós által készített - a Döbrentei tér melletti Fátyol utcánál álló - Elek apó kútjának monolit fundamentumát képező sziklakövet éppen a szomszédban lakó költő kezdeményezésére hozatták az erdélyi Hargitáról. Sőt, a Mesemúzeumot is az I. kerületben otthonra talált költő kezdeményezésére hozták létre.
Kányádi Sándor költészete [...] mintegy megismétli a magyar irodalom törzsfejlődését: a népköltészettől, zsoltároktól, krónikás énekektől Petőfin, Arany Jánoson, Adyn, az erdélyi helikonistákon át a 20. század fontosabb stílusirányzataiig, egészen a posztmodern szövegirodalomig.
- írta róla Pécsi Györgyi, József Attila-díjas magyar kritikus.
Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem.
(Főkép: Czimbal Gyula/MTI/MTVA)
Augusztus elején még tombol a nyár, s noha július a legmelegebb hónap, mégis sokszor az aratás hónapjára esnek a legmelegebb napok a nyáron. A szinte minden nyelvben ismert és élő kánikula szó a latin kiskutya (canicula) kifejezésből ered, amely egyszerre jelentette a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebben ragyogó csillagát, a Szíriuszt, valamint a nyári hőséget, amely az ókori Rómában jellemzően a nevezett csillagkép jegyében köszöntött be.
Kabon József (1833-1904) bécsi palotaőrből avanzsált ismert budai korcsmárossá. Még fehér köpenyeges, daliás burgzsandár volt, amikor beleszeretett egy budai vendéglős özvegyébe, Menner Teréziába, s feleségül vette. Az ifjú párnak nem csak a Gellérthegyen, de a Németvölgyben, sőt még Kelenföldön is volt szőlője. Az Attila utca, illetve körút 32. számú házban éltek hitvesével, s 1884-ben itt, a ház földszintjén nyitották meg vendéglőjüket, amelyet a budaiak szimplán csak Burgzsandárnak neveztek el annak tulajdonosáról. A vendéglő elsősorban a nyugalmazott katonatisztek, s Ferenc József budai tartózkodásakor az itt szolgáló húsvér burgzsandárok egyik találkozó helye volt.
Gerardo di Sagredo, Gerardus, vagy ahogyan a magyarok ismerik Gellért püspök 980. április 23-án született Velencében. A hazánkba téríteni érkező bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére július 26-án szentté avatott katolikus püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben I. kerületi – városrész pedig régóta a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban számos legenda is született.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
