1771-ben ezen a napon tért vissza Budára Szent István ereklyéje
1771-ben ezen a napon, tehát június 21-én került vissza Raguzából Magyarországra a Szent Jobb ereklye. Mária Terézia királynő többször is járt Budán, s ide a Királyi Palotába hozatta vissza, s itt is őriztette első királyunk, Szent István mumifikálódott jobbkezét. A budavári polgárvárosban élő német polgárság és magyar nemesség hatalmas lelkesedéssel fogadta az uralkodót.
A mohácsi vész után Raguzába vitetett általa szentjobb kéz s onnan Mária Terézia 1771-ben hozatta Budára. Ad vocem Buda ! Bizony csak a régi vén Buda ez; burgervilág, melly a miniszteri ármádiának ide-tova nyakára nő.
- írta meg 1848. szeptember 3-i lapszámában a Nemzetőr.
A királynő 1771. június 21. után a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostjára, illetve az angolkisasszonyok zárdafőnöknőjének őrizetére bízta. A hajdani Zsigmond-prépostság temploma ma a Szent György tér közepén álló Honvédelmi Minisztérium épületromjától délre, illetve a mai Várszínház és a volt József főherceg palotája között állt. Később az ostromok, illetve a rombolások miatt 1767-ben a királyi palotában újjáépült templomot Mária Terézia a Szent Zsigmond prépostság kanonokainak adományozta, akik Pozsonyból Budára helyezték át lakhelyüket, az ereklye őrzését is ellátták. Magát a Szent Jobbot 1778-ban átvitték a sekrestyéből nyíló, külön e célra épített, Szent Jobb-kápolnába.
Mária Terézia egyébként a visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. Mária Terézia ekkor rendelte el augusztus 20-ának, Szent István király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését. Ekkoriban a budai középosztály jellemzően a hazánkba áttelepült német nemzetiségű polgárokból állt, persze azért éltek a Várban magyarok is, jellemzően nemesek. Ekkor hordozták körbe a Szent Jobbot először az országban, amikor is Győrbe, illetve Pannonhalmára vitték az ereklyét. Az ereklyét 1865-től - a rend felszámolása után - Esztergomban helyezték biztonságba. Aztán a XX. század elején ismét a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig őrizték.
A két világháború között - a Szent Korona mellett - az államiságot leginkább reprezentáló kegytárgy lett, amelyet István-napján, az augusztus 20-i Szent István ünnepén körmenetben vitték körbe a városban.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
