A mohácsi vész után Raguzába vitetett általa szentjobb kéz s onnan Mária Terézia 1771-ben hozatta Budára. Ad vocem Buda ! Bizony csak a régi vén Buda ez; burgervilág, melly a miniszteri ármádiának ide-tova nyakára nő.
– írta meg 1848. szeptember 3-i lapszámában a Nemzetőr.
A királynő 1771. június 21. után a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostjára, illetve az angolkisasszonyok zárdafőnöknőjének őrizetére bízta. A hajdani Zsigmond-prépostság temploma ma a Szent György tér közepén álló Honvédelmi Minisztérium épületromjától délre, illetve a mai Várszínház és a volt József főherceg palotája között állt. Később az ostromok, illetve a rombolások miatt 1767-ben a királyi palotában újjáépült templomot Mária Terézia a Szent Zsigmond prépostság kanonokainak adományozta, akik Pozsonyból Budára helyezték át lakhelyüket, az ereklye őrzését is ellátták. Magát a Szent Jobbot 1778-ban átvitték a sekrestyéből nyíló, külön e célra épített, Szent Jobb-kápolnába.
Mária Terézia egyébként a visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. Mária Terézia ekkor rendelte el augusztus 20-ának, Szent István király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését. Ekkoriban a budai középosztály jellemzően a hazánkba áttelepült német nemzetiségű polgárokból állt, persze azért éltek a Várban magyarok is, jellemzően nemesek. Ekkor hordozták körbe a Szent Jobbot először az országban, amikor is Győrbe, illetve Pannonhalmára vitték az ereklyét. Az ereklyét 1865-től – a rend felszámolása után – Esztergomban helyezték biztonságba. Aztán a XX. század elején ismét a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig őrizték.
A két világháború között – a Szent Korona mellett – az államiságot leginkább reprezentáló kegytárgy lett, amelyet István-napján, az augusztus 20-i Szent István ünnepén körmenetben vitték körbe a városban.
