1771-ben ezen a napon tért vissza Budára Szent István ereklyéje
1771-ben ezen a napon, tehát június 21-én került vissza Raguzából Magyarországra a Szent Jobb ereklye. Mária Terézia királynő többször is járt Budán, s ide a Királyi Palotába hozatta vissza, s itt is őriztette első királyunk, Szent István mumifikálódott jobbkezét. A budavári polgárvárosban élő német polgárság és magyar nemesség hatalmas lelkesedéssel fogadta az uralkodót.
A mohácsi vész után Raguzába vitetett általa szentjobb kéz s onnan Mária Terézia 1771-ben hozatta Budára. Ad vocem Buda ! Bizony csak a régi vén Buda ez; burgervilág, melly a miniszteri ármádiának ide-tova nyakára nő.
- írta meg 1848. szeptember 3-i lapszámában a Nemzetőr.
A királynő 1771. június 21. után a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájának prépostjára, illetve az angolkisasszonyok zárdafőnöknőjének őrizetére bízta. A hajdani Zsigmond-prépostság temploma ma a Szent György tér közepén álló Honvédelmi Minisztérium épületromjától délre, illetve a mai Várszínház és a volt József főherceg palotája között állt. Később az ostromok, illetve a rombolások miatt 1767-ben a királyi palotában újjáépült templomot Mária Terézia a Szent Zsigmond prépostság kanonokainak adományozta, akik Pozsonyból Budára helyezték át lakhelyüket, az ereklye őrzését is ellátták. Magát a Szent Jobbot 1778-ban átvitték a sekrestyéből nyíló, külön e célra épített, Szent Jobb-kápolnába.
Mária Terézia egyébként a visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. Mária Terézia ekkor rendelte el augusztus 20-ának, Szent István király szentté avatási napjának rendszeres megünneplését. Ekkoriban a budai középosztály jellemzően a hazánkba áttelepült német nemzetiségű polgárokból állt, persze azért éltek a Várban magyarok is, jellemzően nemesek. Ekkor hordozták körbe a Szent Jobbot először az országban, amikor is Győrbe, illetve Pannonhalmára vitték az ereklyét. Az ereklyét 1865-től - a rend felszámolása után - Esztergomban helyezték biztonságba. Aztán a XX. század elején ismét a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig őrizték.
A két világháború között - a Szent Korona mellett - az államiságot leginkább reprezentáló kegytárgy lett, amelyet István-napján, az augusztus 20-i Szent István ünnepén körmenetben vitték körbe a városban.
Thomas Mann (1875–1955) legalább féltucatszor járt Budapesten, s találkozott a magyar művészvilággal, írókkal, költőkkel, valamint tartott teltházas felolvasóesteket. Az író feltehetően minden alkalommal járt a Várnegyedben, de négy alkalommal biztosan: egyszer ugyanis ünnepélyes fogadást rendezett tiszteletére gróf Bethlen István miniszterelnök a Budavári Palotában, három alkalommal pedig a Bécsi kapu téri Hatvany-palota volt az otthona. Alábbi cikkünkkel Thomas Mann budapesti látogatásait idézzük meg, természetesen a Várhoz kapcsolódóan.
Augusztus elején még tombol a nyár, s noha július a legmelegebb hónap, mégis sokszor az aratás hónapjára esnek a legmelegebb napok a nyáron. A szinte minden nyelvben ismert és élő kánikula szó a latin kiskutya (canicula) kifejezésből ered, amely egyszerre jelentette a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebben ragyogó csillagát, a Szíriuszt, valamint a nyári hőséget, amely az ókori Rómában jellemzően a nevezett csillagkép jegyében köszöntött be.
Kabon József (1833-1904) bécsi palotaőrből avanzsált ismert budai korcsmárossá. Még fehér köpenyeges, daliás burgzsandár volt, amikor beleszeretett egy budai vendéglős özvegyébe, Menner Teréziába, s feleségül vette. Az ifjú párnak nem csak a Gellérthegyen, de a Németvölgyben, sőt még Kelenföldön is volt szőlője. Az Attila utca, illetve körút 32. számú házban éltek hitvesével, s 1884-ben itt, a ház földszintjén nyitották meg vendéglőjüket, amelyet a budaiak szimplán csak Burgzsandárnak neveztek el annak tulajdonosáról. A vendéglő elsősorban a nyugalmazott katonatisztek, s Ferenc József budai tartózkodásakor az itt szolgáló húsvér burgzsandárok egyik találkozó helye volt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
