Asztaloslegényből világhírű festő: 180 éve született Munkácsy Mihály
1844. február 20-án született a kárpátaljai Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. Noha nem mindennapi életpályája áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, azonban egy biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
1850-ben előbb édesanyja, majd a forradalomban történt szerepvállalása miatt börtönt is megjárt édesapja is meghal, így alig 8 éves kisfiúként Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, Reök Istvánhoz. Gyenge tanuló révén nagybátyja 1855-ben asztalos inasnak adja Békéscsabára, ahol gyakorlatilag folyamatosan nélkülöz, éhezik és napi 12 órákat dolgoztatják, és megbetegszik, így a segédi bizonyítvánnyal a zsebében hazamenekül Gyulára:
1861-ben volt, hogy mint rokkant asztaloslegény egészségem helyreállítása végett Gyulán nagybátyámnál váratlanul betoppantottam, ki szigorú ember levén, valami Jugendstreichot gyanítva, majdnem rögtön visszaexpediált Aradra, honnan jöttem; másnap azonban, midőn a hideg kegyetlenül kirázott, szó sem volt többé Aradról, és szorgos ápolás alá vetettem.
– írta levelében.
Ekkor kezdett el festészetet tanulni, elsőként Fischer Károly, helyi rajztanártól vesz különórákat, majd megismerkedik Szamossy Elek festőművésszel, aki első mestere lesz, itt festi meg első olajképét is, a Levélolvasást. 1863. májusában Pestre megy és elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, a fővárosban pártfogói az ekkor már híres festők, Ligeti Antal (1823-1890) és Than Mór (1828-1899) lesznek. 1865-ben az ő tanácsukra ment végül Bécsbe, a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára festészetet tanulni.
1867-ben a vári kötődésű báró Eötvös József immáron miniszterként Budán kelt levelében értesítette a tehetséges festőt a számára felajánlott tanulmányi ösztöndíjról:
a művészet felsegéllésére kivetett javadalmazásból Önnek ösztöndíjul nyolczszáz forintot engedélyezek, 's erről azon megjegyzéssel értesítem, hogy fennebbi összegnek hol, és mily módozatok melletti felvehetése Önnel később tudatni fog. Folyó évi Február 18án kelt folyamodványa, mellékleteivel együtt ide csatoltatik, közvetlenül hozzám bemutatott műmellékleteit pedig elnöki irodámban veheti vissza.
- szólt a levél.
Európai útján Paál László (1846-1879) barátjával járt Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Angliában is. Mindenhol kivételes tehetségként üdvözölték, ennek ellenére Munkácsy komoly önbizalomhiánya miatt folyamatosan kételyek között hánykódott, szuicid gondolatok gyötörték, többször alkotói válságba került, öngyilkossági kísérletet is elkövetett. 1873 októberében Paál László meghívására Barbizonba utazott, ahol többek között megfestette a Rőzsehordó nőt. Ezután visszatért Párizsba, ahol 1874. augusztusában feleségül vette, az 1873 nyarán meghalt dúsgazdag mecénása, De Marches báró huszonkilenc éves özvegyét Cécile Papiert. Európai nászútjuk különböző reprezentatív állomásain keresztül végül Pestet érintve Békéscsabára érkeztek. Innen Párizsba költöztek, ahol fényűző társasági életet éltek, gyakorta rendeztek estélyeket.
A világsikert a Milton című festménye hozta el, a műkereskedő Charles Sedelmeyer 30 ezer frankért vásárolta meg tőle a képet, akivel tíz évre szóló szerződést kötöttek. A képet 1878-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A mű tulajdonosa, Robert Lenox Kennedy a festményt New York-ba szállított, ahol jelenleg is látható. 1879-ben Budapesten megkapta a Vaskorona-rend kitüntetést is. A trilógiával világhírnevet szerzett magának, 1880. decemberében I. Ferenc József „munkácsi” előnévvel nemességet adományozott az immáron világhíres festőművész számára.
Ez idő tájt az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el.
– írta Maupassant a Szépfiú (Bel ami) című regényében Munkácsyt mintázva meg Markovits néven.
1896-ban az elkészült Ecce Homo, amit a magyar fővárosban mutattak be, ahol részt vett a millenniumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol romló idegállapota miatt megfigyeltették, majd kiújuló ifjúkori vérbajával szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg. Hazaszállítása után ravatala a Műcsarnokban volt, ahol a belépőjegy ellenére százezrek rótták le kegyeletüket. Temetésére május 9-én került sor a Kerepesi temetőben volt.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
