Erkölcsi tartása és történelmi ítélőképessége a legnagyobb magyar államférfiak közé emelte a rendszerváltoztatás utáni első szabadon választott magyar miniszterelnököt. Soha nem élt ugyan a Várban, mégis ezer szállal kötődött hozzá.

Én szolgálok, s addig szolgálok, ameddig a szolgálatom hasznos.

– nyilatkozta az úgynevezett „pizsamás-interjúban”, amikor 1990. október 23-án este egy másnap esedékes műtét miatt kórházba vonult.

Antall József az ügyvéd nagyapa pestújhelyi villájában született 1932. április 8-án. A Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait, aztán az ELTE történelem-magyar szakpáron tanult. Diplomái megszerzése után itt a Várnegyedben, a Magyar Országos Levéltárban helyezkedett el. Az 1956-os forradalom alatt követelte a megszálló szovjet csapatok távozását, majd a szabadságharc bukása utáni meghurcoltatás következtében helyezték át az Eötvös József Gimnáziumból fegyelmi eljárással 1957-ben a Toldy Ferenc Gimnáziumba. Itt azonban diákjaival megemlékezett az egy évvel korábban kitört forradalomról, amelyet fegyelmi tárgyalás, majd elbocsátás követett. Ezután egy belvárosi fiókkönyvtárban dolgozott, illetve esti gimnáziumban tanított, egészen 1959-ig, amikor is – politikai nézetei miatt – végleg eltiltották a tanári hivatástól.

Ezután kezdett – meglehetősen apolitikus területként- magyar orvostörténeti kutatásokkal foglalkozni. Egyik kezdeményezője volt az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum megalapításának. Először a Semmelweis Ignác szülőházában, a tabáni Meidl-házban megnyílt múzeum tudományos kutatójaként dolgozott, majd igazgatóhelyettesként tevékenykedett, 1985-től pedig főigazgatója lett az intézetnek.

Antall József Csoóri Sándor költő meghívására kezdett bekapcsolódni a demokratikus ellenzékieket tömörítő Magyar Demokrata Fórum rendszerváltó munkájába. Ennek eredményeként lett a rendszerváltoztatás utáni demokratikus Magyar Köztársaság első kormányfője, a Magyar Demokrata Fórum vezette konzervatív–kereszténydemokrata–kisgazda-koalíció miniszterelnöke 1989 őszétől egészen 1993. december 12-én bekövetkezett haláláig. Miniszterelnökként a hegyvidéki Művész út 6. szám alatt álló Karády-villában élt családjával, ahol amint azt a neve is mutatja eredetileg Karády Katalin lakott, s amelyet a rendszerváltás után miniszterelnöki rezidenciának rendeztek be.

Sajnos, a szabadság kivívását egy személyes tragédia árnyékolta be: 1990 nyarán non-Hodgkin limfómát állapítottak meg nála. A műtét és a kemoterápiás kezelés után egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a kormányfő meggyógyult, azonban betegsége kiújult. 1993-ban egy németországi transzplantációs klinikán ismét megműtötték, de néhány hét múlva leukémiát diagnosztizáltak nála, amelynek következtében állapota folyamatosan romlott, majd 1993. december 12-én elhunyt.

Tisztelettel emlékezünk a történészre, politikusra, emberre, aki ezer szállal kötődött a Várhoz!