B. Ferenc Attila (NagyonVár): Évtizedek óta ismerjük egymást, hiszen valamikor az ELTE Bölcsészettudományi Karán nagy örömmel jártam a szemináriumaidra, ezért a tegeződés. Ha jól tudom, nem is olyan régen Dorogról indultál.
Csapó Csaba: A „nem is olyan régen” parányi csúsztatás, de igen, Dorogon éltem és ott jártam gimnáziumba. Innen vettek fel 1990-ben az ELTE BTK történelem szakára, 1994-ben végeztem, majd 1998-ban új- és legújabbkori történeti muzeológus, valamint tanári diplomát is szereztem.
NagyonVár: Ekkor már tanítottál a történelem szakon?
Csapó Csaba: Igen, mert 1994-ben elnyertem az MTA doktori képzésre irányuló 3 éves ösztöndíját, majd szeptembertől a Történeti Segédtudományok Tanszékének keretében a kutatási témámhoz kapcsolódó szemináriumok vezetésével bíztak meg.
NagyonVár: A Bölcsészkaron a legendás fiatal tanárok között tartottak számon, nagy népszerűségnek örvendtek az óráid és viszonylag gyorsan jutottál előre a tudományos ranglétrán is. Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek, amiket megemlítenél?
Csapó Csaba: Az említett ösztöndíj nagy motivációt jelentet, aztán 1996-tól tanársegédként, 1999-től adjunktusként, 2011-től habilitált egyetemi docensként tanítottam az Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéken.
NagyonVár: A 19. századi magyar történelem kutatójaként sok érdekes témában tartottál órákat, olyan legendás tanárok mellett dolgoztál, mint például Dr. Pajkossy Gábor, a korszak egyik nagy tudora. Én egykori hallgatódként sajtótörténeti elemzésekre, illetve a csendőrségre emlékszem, mint szemináriumi témákra. Mik voltak a legfontosabb témáid?
Csapó Csaba: Ilyen hosszú idő alatt sok tematika belefért, többek között tartottam szemináriumokat Ferenc Józsefről, a kiegyezésről, a dualizmus nagyjairól, de valóban voltak jog-, közigazgatás-, illetve sajtótörténeti és az egykori rendvédelmet bemutató óráim is. Kandidátusi disszertációmat a „A magyar királyi csendőrség története 1881-1914″ címmel védtem meg, ami aztán egy évre rá, 1999-ben már könyvként is megjelent. A speciális kollégiumokon pedig elsősorban a korszakot kevésbé meghatározó, de a hallgatók érdeklődését jobban figyelembe vevő órák kerültek előtérbe.
NagyonVár: Meddig tanítottál a bölcsészkaron, s végül miért hagytad ott a tanári hivatást?
Csapó Csaba: Több mint két évtizeden át, 23 évig tanítottam az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Végül habilitált egyetemi docensként jöttem el, minden percét szerettem, de egyszerűen belefáradtam, annál pedig sokkal többre tartottam a hallgatókat, a kollegáimat és az egyetemet, hogy még másfél évtizedig a nyugdíjba vonulásomat tervezgessem.
NagyonVár: Mióta tartasz tematikus sétákat? Hogyan jött az ötlet?
Csapó Csaba: Még egyetemi oktatóként, másodállásban, az egyik legnagyobb magyarországi „sétás” cégnél kezdtem. Később a Nemzeti Örökség Intézeténél tartottam temetői sétákat Magyarország legfontosabb temetőjében, a Fiumei Úti Sírkertben és a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. Ezt követően a Várkapitányságnál vezettem budavári témákban csoportokat. 2024 óta egyéni vállalkozó vagyok, ennek minden előnyével és hátrányával. Gyakorlatilag mindent elvállalok, amit szeretek és amire egy bölcsésznek megvan a képzettsége és az érdeklődése, plakátkiállításokat raktam össze, háttéranyagokat írok, rendszeresen tartok történeti előadásokat stb. A kultúrtörténeti séták elsősorban Budapesthez kötődnek, de számos vidéki helyszínre, egész napos kirándulásokra is viszek csoportokat, tudom, hogy a fővároson kívül is ezernyi csoda vár ránk. Türelmes vagyok és optimista, szerencsére egyre többen keresnek és többnyire meg is találjuk a lehetőséget az együttműködésre.
NagyonVár: Igen, én is voltam általad vezetett túrán, innen is jött az ötlet, hogy az általunk megálmodott tematikus sétánkat is veled közösen tervezzük meg és Te vezesd. Így indítottuk útjára az első NagyonVár-sétát is, amely egy klasszikus irodalomtörténeti téma mentén kalauzolja el a magyar kultúra iránt fogékony érdeklődőket a Várnegyed területén. Ha röviden, néhány mondatban össze kellene foglalnod, hogy mit jelent számodra a Vár, akkor mit emelnél ki?
Csapó Csaba: Nehéz néhány mondatban összefoglalni, hiszen a Palotanegyed és a polgárváros is egy valóságos csoda, telis-tele régi titkokkal, különleges történetekkel, a magyar múlt fontos állomásaival. Itt, Buda városában több évszázadon keresztül sűrűsödött a magyar történelem: királyok, királynék, hadvezérek és egyházi elöljárók otthonaként szolgált, a magyar arisztokrácia tagjai vásároltak itt palotákat. Koronázások, kivégzések, házasságok, szerződések, halálok és születések, az ország sorsát eldöntő ütközetek, csaták helyszíne volt ez az ősi terület, amit ma Várnegyednek hívunk.
Az egykori Buda, a mai Vár már a középkorban az ország fővárosának számított, s ugyan történelmi jelentősége koronként változott, azonban festői szépsége mindig mágnesként vonzotta a művészeket is. Nem csoda, hogy a magyar kultúrtörténet szempontjából is kitüntetett helyen áll, hiszen rengeteg író, költő és művész otthonaként is szolgált. A Vár Budapest ékszerdoboza, mi pedig szeretnénk megmutatni a kincseit.
NagyonVár: Akkor azt hiszem nincs annál jobb végszó, mint az, hogy közös kultúrtörténeti sétánk különböző állomásain is ennek az ékszerdoboznak egy-egy kincsét mutatjuk meg. Legközelebb szeptember 14-én egy délelőtti és egy délutáni séta keretében várjuk az érdeklődőket.
A délelőtti jegyedet ITT, a délutánit pedig ITT tudod megvásárolni! Biztosítsd a helyed most!
.png)
