„A történetíró, aki életével is történelmet írt…” - 100 éve született Szabad György
Szabad György (1924–2015), Széchenyi-díjas történészprofesszor, akadémikus és politikus, aki a rendszerváltás utáni első, szabadon megválasztott Országgyűlés elnöke is volt.
A visszafogott, józan, szélsőségektől mentes politikus aradi zsidó családba született éppen száz évvel ezelőtt, 1924. augusztus 4-én. A francia felmenőkkel is rendelkező politikus családja büszke volt rá, hogy dédnagyapja gyermekkorában Arany János térdén lovagolt.
Az apját ért súlyos, nem egyszer fizikai inzultusok miatt a család 1932-ben Kolozsvárról Budapestre költözött, Szabad György már itt fejezte be iskolai tanulmányait. 1942-ben érettségizett, továbbtanulási kérelmét a numerus claususra hivatkozva, zsidó származása miatt elutasították. Másfél évig kertésztanoncként dolgozott, Magyarország német megszállása után kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be. Innen sikerült megszöknie, a vészkorszakot egy önfeláldozó családtag segítségével élte túl.
- írta róla a múlt kor történeti portál.
A háború után, a zsidó törvények eltörlése után felvették a Budapesti Tudományegyetemre, majd itt, az ekkor már Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nevű intézményben szerzett tanári és levéltárosi diplomát, majd itt lett adjunktus is. Kutatási területe a XIX. századi polgári átalakulás volt. Az e kort meghatározó történelmi-politikai arcképcsarnokból elsősorban Kossuth Lajos szakértőjévé vált. Elsősorban Domanovszky Sándor, Hajnal István és Kosáry Domokos személye volt meghatározó fontosságú pályája során. Azonban a hosszú évtizedek alatt a történész nem mentesülhetett a korszak szocialista ideológiáját formáló befolyásos pártpolitikusok és egyben történészek ármánykodásától sem. 1953-ban esti hallgatóinak tartott egyetemi óráján Szabad György nem emlékezett meg Sztálin előző napi haláláról, emiatt egyik hallgatója feljelentette. Az 1956-os forradalom alatt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Forradalmi Bizottságának tagjává választották. Életpályája annak is tanúbizonysága, hogy nem kellett mindenképpen párttaggá válni.
1982-ben vette feleségül Suján Andreát, 1984-ben megszületett Júlia nevű gyermekük. 1987. szeptember 27-én, részt vett az első Lakiteleki találkozón, ahol fel is szólalt és beszédében – témájához és kutatási területéhez híven - a polgári átalakulás jelentőségét hangsúlyozta.
A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja lett. 1989-ben megválasztották a párt elnökségébe. 1990-ben az Országgyűlés elnökévé választották.
A történelem nem fog ennek az Országgyűlésnek nagyon rossz jegyet adni
- mondta egy alkalommal.
Az egyetemen szenvedélyes előadásai jelentős hatást gyakoroltak történészek nemzedékeire, de itt a Várban is, elsősorban a Történeti Intézet Úri utcai épületénél sokszor lehetett találkozni vele. A történészt 2000-ben az ország legmagasabb kitüntetésével, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.
Életének 91. évében 2015. július 3-án halt meg. Az Országgyűlés 2019-ben átadott új Kossuth téri irodaháza az ő nevét viseli.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
