„A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki…” - Szabó Magda verse a januárról
Kevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját eredetileg „Újholdas” költőként kezdte. Két verseskötete jelent meg, az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Ennek elismeréseként és itt a Krisztinavárosban történt vele az is, amikor 1949-ben körülbelül félnapra megkapta a Baumgarten-díjat. Ugyanis még azon a napon, amikor neki ítélték az elismerést - Németh Lászlóval egyetemben - a kommunisták politikai nyomásásra vissza is vonatták azt.
Szabó Magdát még a tanári állásából is elbocsátották. Ezt követően egészen 1958-ig szilenciumra ítélték és nem jelenhettek meg írásai.
Férjével, eleinte, egész pontosan 1948-1960 között itt az I. kerületben éltek, a Mikó utca-Attila úti háztömbben.
Szobotka nagyon sürgette a házasságot, én mondtam, hogy várjunk. Életünk, mindkettőnk életének nagyon nehéz periódusát éltük. Én kikerültem a minisztériumból és újra tanítottam. Mondtam, hogy várjunk, de ő hajthatatlan volt, így ő jött hozzám lakni, az Attila úton volt egy kis egyszobás lakásom.
- emlékezett vissza később. De most nézzük lírikus énjét, s köszöntsük versével az év első hónapját. Neszek című ciklusa azonos című kötetében jelent meg 1958-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, ebben található az alábbi, Januárt című költemény is.
Szabó Magda: Január
A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.
A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése: csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,
a pára tartja tenyerén,
a semmin ül a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.
Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben.
Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azonban sok időt töltött a budai Hegyvidéken és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A magát következetesen „magyar költőnek” nevező, éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel egy rövid, Január címen megjelent költeményével köszöntjük az új évet.
Kevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját eredetileg „Újholdas” költőként kezdte. Két verseskötete jelent meg, az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Ennek elismeréseként és itt a Krisztinavárosban történt vele az is, amikor 1949-ben körülbelül félnapra megkapta a Baumgarten-díjat. Ugyanis még azon a napon, amikor neki ítélték az elismerést - Németh Lászlóval egyetemben - a kommunisták politikai nyomásásra vissza is vonatták azt.
1978-ban éppen ezen a napon, január 6-án vagyis vízkereszt napján szolgáltatta vissza a magyar koronázási jelvényeket az Amerikai Egyesült Államok egykori külügyminisztere, Cyrus Vance (1917-2002) Magyarországnak.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
