A jelenen is túlmutató kormányzati döntés évszázadokon átívelő szimbolikus lehetőséget is magában hordozhat: mi legyen a magyar kultúra bölcsőjével?
Állításunk talán túlzásnak tűnhet, de valójában a magyar kultúra, a nemzeti kultúránk ténylegesen millió szállal kötődik a Karmelitához.
Nem véletlen, hogy a bejelentést követően néhány perc alatt beteltek az első hétvégére meghirdetett időpontok, ami önmagában is sokatmondó. Az emberek kíváncsiak arra az épületre, amely az elmúlt években inkább politikai szimbólummá, mintsem kulturális térré vált. A látogatók megtekinthetik majd a korábbi miniszterelnöki irodát, a teraszt, a kertet, a színháztermet és a kormányülések helyszínét is. Az egykori Miniszterelnöki Kabinetiroda, amely eredetileg a századfordulón a Vöröskereszt Egylet székházaként épült, ugyancsak megnyílik erre a hétvégére a közönség előtt. A kormányfő hangsúlyozta: az épületekbe a belépés ingyenes lesz, hiszen azok az adófizetők tulajdonát képezik.
A kordonok lebontása ugyanakkor nem csupán fizikai értelemben fontos. A Budai Vár és benne a Karmelita mindig is különleges helyet foglalt el a magyar történelmi emlékezetben. Nem csupán történelmi városrész, hanem a magyar államiság egyik legfontosabb, ma is élő szövetként működő történelmi színtere. Olyan hely, ahol évszázadokon keresztül politika, vallás, művészet és kultúra természetes egységet alkotott.
Éppen ezért a Karmelita jövője körüli vita jóval jelentősebb annál, mint hogy melyik minisztérium vagy hivatal költözik majd az épület falai közé. A kérdés valójában az: milyen szellemi szerepet szánunk a Budai Várnak?
A Karmelita épülete ugyanis nem pusztán egy átépített kolostor vagy egykori kormányzati központ. Ez a hely a magyar kultúrtörténet egyik szakrális helyszíne. Itt nyitotta meg kapuit 1787. október 17-én az ország első kőszínháza, a budai Várszínház. Az egykori barokk ferences, majd karmelita templomot és kolostort II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után alakították át a késő barokkhoz kötődő copfstílusban Kempelen Farkas tervei alapján. Ettől kezdve az épület Kelemen László társulata révén a magyar színjátszás bölcsőjévé vált.
Kevés hely van Magyarországon, amely ennyire szervesen kapcsolódna a magyar kultúra különböző korszakaihoz. A Budai Vár már a középkorban a művészetek egyik központja volt, gondoljunk csak a humanista magyar uralkodó, Mátyás király reneszánsz udvarára. A királyi udvar nem csupán politikai, hanem kulturális centrumként is működött. A középkori udvari zene legfontosabb helyszíne is itt , a királyi kápolna, a „capella regia” volt.
Már Luxemburgi Zsigmond udvarában megfordult az egész Európában híres trubadúr, Oswald von Wolkenstein. Mátyás király idején pedig a budai udvar az európai reneszánsz egyik legfényesebb kulturális központjává vált. Aragóniai Beatrix saját orgonával és saját kórussal rendelkezett Budán, meghívására pedig a korszak legendás lantművésze, Pietro Bonó is megérkezett a magyar királyi udvarba. A reneszánsz kori Buda zenei kultúrája európai mércével mérve is kiemelkedő volt. Nem véletlen, hogy a pápai követ, Bartolomeo de Maraschi is szinte döbbenten számolt be Mátyás király udvari zenéjének színvonaláról, amelyet saját szavai szerint a pápai énekkarhoz hasonlított.
A török hódoltság megszakította ezt a fényes korszakot, de a magyar zenei élet később újra megerősödött. A XVIII–XIX. században a magyar arisztokrácia zenepártolása, különösen az Esterházy-család tevékenysége adott új lendületet a hazai muzsikának. Haydn, Mozart és Beethoven művei Budán is népszerűvé váltak.
A Budai Vár falai között hangzott fel 1800-ban Joseph Haydn A teremtés vagy párhuzamos fordításban Az alkotás című oratóriuma maga a zeneszerző vezényletével, József nádor felesége, Alexandra Pavlovna tiszteletére. E koncert jelentőségét kiválóan mutatja, hogy még ma is Alkotásnak hívjuk Buda egyik legfontosabb útját, de még a Kékgolyó utca is ehhez az előadáshoz kapcsolódóan kapta a nevét. Nem sokkal később Ludwig van Beethoven is fellépett a Várszínházban, vagyis a mai Karmelita épületében. A német zeneszerző budai tartózkodása a magyar zenetörténet egyik legkülönlegesebb epizódja volt. De Liszt Ferenc is több alkalommal adott koncertet itt a magyar kultúra bölcsőjének is tekinthető Várnegyedben.
Mindez világosan mutatja: a Karmelita nem egyszerű épület, hanem a magyar kulturális emlékezet egyik kiemelt helyszíne. Éppen ezért hosszú távon indokolt lenne olyan funkciót találni számára, amely méltó történelmi örökségéhez.
A Budai Vár nem válhat pusztán adminisztratív negyeddé vagy reprezentatív díszletté. Sokkal természetesebb volna, ha ismét a magyar kultúra egyik központjaként működne. A Karmelita például méltó helyszíne lehetne a kulturális minisztériumnak, de kijelölhetnék a magyar színházi társulatok, kulturális civil szervezetek vagy művészeti intézmények közös otthonának is.
Hiszen hol máshol lehetne méltóbb helye a magyar kultúra irányításának és szervezésének, mint ott, ahol megszületett a magyar színjátszás, ahol Beethoven koncertet adott, ahol évszázadokon át királyi udvari muzsika szólt, és ahol a magyar történelem legfontosabb kulturális hagyományai találkoztak?
A Budai Vár valódi ereje nem a monumentalitásában, hanem a történelmi folytonosságában rejlik. Kevés európai főváros rendelkezik olyan ma is élő történelmi negyeddel, amely ennyire természetesen kapcsolná össze a középkort, a reneszánszt, a nemzeti újjászületés korát és a modern Magyarországot.
A Karmelita most újra megnyílik az emberek előtt. A valódi kérdés azonban nem az, hogy hétvégente látogatható lesz-e, hanem az, hogy hosszú távon sikerül-e visszaadni neki azt a kulturális küldetést, amely egykor természetesen hozzátartozott a Budai Vár szellemiségéhez. Mi Nagyon Várjuk a folytatást.
A Karmelita látogatásokra elvileg ezen a linken lehet majd jelentkezni, ha megnyitják az új időpontokat!
