A Himnusz 200 élete – izgalmas rendezvény a magyar kultúra napján
A Várkert Irodalom Aposztróf sorozata különleges évfordulóval indítja az újesztendőt. A magyar kultúra napját ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban – éppen 200 éve – ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén. Két évszázad múltán pedig ma már minden idők egyik legfontosabb magyar verse Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza.
De vajon mennyire ismerjük a ma már kívülről fújt sorok történetét és eredeti tartalmát? Miben különbözik a Himnusz szövege Kölcsey más munkáitól? Milyen üzenete volt a versnek a maga korában és mit üzen nekünk ma? – olvashatók a nemzeti imádságunkkal kapcsolatos kérdések a Várkert Bazár honlapján.
Zenés irodalmi esten Juhász Anna irodalmár Becze Szilviával, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetőjével beszélget a versről és a hozzá kapcsolódó zeneművek keletkezéséről, Erkel Ferencről, a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatról.
A Himnusznak azonban legalább kétszáz élete van. Ahány értelmezés, annyi fókusz. Az eset vendége lesz kivételes sportoló, aki a világ legjobbjának járó elismerésként hallgathatta a dobogó legfelső fokán, de kifaggatnak olyan színművészt is, akinek a szilveszteri előadás éjszakáján felzendülő Himnusz a munkájával is egybeforr.
Közreműködők:
Becze Szilvia, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetője
Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó
A Budapesti Filharmóniai Társaság zenészei
Szervét Tibor, színművész
Háziasszony, szerkesztő: Juhász Anna irodalmár
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
