„A gép forog, az alkotó pihen” – éppen 160 éve halt meg Madách Imre

Madách Imre Alsósztregován született 1823. január 20-án egy középnemesi család sarjaként. Nagyapja, Madách Sándort, kora egyik legnevesebb ügyvédje volt, aki többek között a Martinovics-per vádlottjait is védte.

A váci piarista évek után a kortársai közül műveltségével kiemelkedő, hat idegen nyelven írni-olvasni tudó ifjú 1837 szeptemberében került a Pesti Egyetemre. Egy év bölcsészet után jurátus lett, ahol megismerkedett a politikailag elkötelezett pesti ifjúság jónéhány tagjával, többek között a későbbi dualizmus kori miniszterelnökkel, Lónyay Menyhérttel is. Ekkor jelent meg a szerelem is életében, amikor belehabarodott barátja húgába, Lónyay Etelkába. 1840-ben, Lantvirágok címmel megjelent egyetlen verseskötetét a múzsája iránt érzett szerelem ihlette. Az apát, Lónyay Jánost 1832-ben a Budán székelő Helytartótanácshoz nevezték ki tanácselnöknek, ami a család Budára költözését eredményezte. Az ifjú Menyhértet a mai a Szabó Ilonka utcai Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium elődjébe, a főváros legrégibb középiskolájába, a Budai Piarista Gimnáziumba íratták be. Az iskola egykori diákjai volt például Andrássy Gyula, aki később Madách diáktársa lett az egyetemen, de ide járt a fiatal Eötvös József is. Nem véletlen, hogy Lónyai Menyhért később, már miniszterelnökként éppen a Vár lejtőréje terveztetett villát Ybl Miklóssal.

Madách tanulmányai befejezése után - visszatérve Nógrádba - ifjonti lendülettel vetette bele magát a helyi közéleti vitákba, s mint tiszteletbeli aljegyző, felszólalt, szervezkedett és ami talán a legfontosabb, hogy írt. Ekkor már nyíltan rokonszenvezett a pesti egyetemi éveiben megismert tehetséges fiatalok, Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Lukács Móric neveivel fémjelzett úgynevezett Centralista Körrel, sőt 1846. júliusában Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében címmel megjelenik a kör melletti nyilvános kiállása a Jelenkorban.

1944-ben a fiatal tudósokból álló szervezet átvette Kossuthtól a Pesti Hírlapot. A Szalay László szerkesztése alatt a Pesti Hírlap változatosabb lett ugyan, de mindenkinél népszerűbb Kossuth után képtelenség volt sikereket elérni.  Az értelmiségi stílus – polgári réteg hiányában – egyszerűen nem talált értő fülekre. Szalaytól végül - annak felkérésére - a 23 éves Csengery Antal vette át a lap irányítását, s ekkor kezdett el Timon álnéven írni bele Madách Imre is Törvényhatósági dolgok címen.

‍

Madách egészségének megromlása miatt lemondott közéleti tisztségeiről és 1845-ben feleségül vette Fráter Pál alispán unokahúgát, Fráter Erzsébetet, akivel Csesztvére, a családi kastélyba húzódtak vissza.

1847. januárjában az ügyvéddé lett Madách és legjobb barátja, Szontagh Pál belép az Ellenzéki Körbe, majd ugyancsak vele és Pulszky Ferenccel közösen megírták Nógrádi Képcsarnok címmel a megyei politikát kikarikírozó stílusban kigúnyoló epigramma-gyűjteményt.

Testvére, Madách Károly ez idő alatt Budára költözött és helytartótanácsi fogalmazói állást kapott a Budai Várban található egykori Fortuna téren. A levelezésekből megtudhatjuk, hogy a család ekkor elsősorban Károly miatt aggódott, féltették a kicsapongásaitól, illetve aggódtak, hogy képes lesz-e egyedül helytállni.

Sajnos, a társadalmi igazságtalanságokat csökkenteni, az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni kívánó reformjavaslatok az országot vezető, realitásérzékkel már nem igazán rendelkező politikusok ellenállásán megakadtak és elbuktak, mindeközben - részben a reformokkal szembeni gőgös fellépés hatására - a társadalmi feszültségek tovább fokozódtak, egészen addig míg robbanásszerűen szét nem feszítették a meglévő társadalmi kereteket. A vis maiorhoz hasonló márciusi eseményeken Madách Imre ugyan nem vett részt, azonban testvére, Károly közvetlen közelről szemlélte az eseményeket. Az édesanya, Majthényi Anna Károlynak írott levelében az alábbiakat olvashatjuk:

Leveled meg hagyásod szerint ki nyitottam, a szörnyü dolgokat olvastam, csak az Istenre kérlek ne ereszkegy valamibe, csak elöl jároidhoz tardsd magad - képzelheted szörnyü szorongatásaimat értetek kiket ugy szeretlek a Deputatzio vissza jövetelére retegek ha siker nélkül járnak

Az aggódó anya „szörnyü dolgok” alatt nyilván a forradalmat, míg „deputazio” alatt pedig a Bécsbe tartó magyar küldöttséget érti. A március 21-én kelt levél írója még nem sejthette, hogy fia már március 16-án nemzetőrnek állt, ahogyan nem sokkal később másik fia, Pál is.

Madách Imre csak később, 1848 júliusában jelentkezett a nemzetőrségbe, de a harcokban betegségei miatt nem tudott részt venni. A szabadságharcban elvesztette Mária testvérét, akit családjával együtt román martalócok gyilkoltak le Erdélyben, a Kossuth mellett futárszolgálatot teljesítő Pál fivére pedig tüdőgyulladásba halt bele, míg Károly menyasszonyának apját maga Haynau küldte bitófára.

Az író a világosi fegyverletétel után harcosokat bújtatott, 1852-ben Kossuth halálra ítélt személyi titkárával, Rákóczy Jánossal találkozott Pesten, akit magával vitt Csesztvére, majd álnéven erdőkerülőként alkalmazta őt. 1852-ben azonban lebuktak, s Madáchot is letartoztatták, majd az Újépületbe szállították és perbe fogják. A börtönévek alatt sem hagyta abba az írást, sőt ekkor írta meg Az ember tragédiájának első változatát Lucifer címmel. 1853-ban végül szabadlábra helyezték. Időközben megromlott házassága és elvált. 1859-ben megírta a Bach-korszakot kigúnyoló A civilizátor című szatirikus vígjátékát „Arisztofánesz módorában”. Még ugyanebben az évben elkezdte Az ember tragédiájának megírását.

1861-ben Pesten megmutatta nagy művét Arany Jánosnak véleményét, aki nagyra értékelte a művet. Olyannyira, hogy Arany még ebben az évben felolvasta a Tragédia első négy színét a Kisfaludy Társaságban, ahol Madách műve hatalmas sikert aratott. 1862-ben pedig napvilágot látott Az ember tragédiájának első kiadása.

Sajnos, Madách Imre betegsége időközben rosszabbra fordult, már a végrendeletét diktálta Szontagh Pálnak, amikor másnap, éppen 160 évvel ezelőtt, október 5-e hajnalán itt hagyta a földi világot.

A végére pedig egy egy igazi család- és helytörténeti csemege, hogy Madách már többször említett fivérének, Károlynak az unokája, Madách Alice Márai (eredeti nevén Grosschmid) Sándor nagybátyjához, Grosschmid Károlyhoz ment feleségül 1907-ben.

‍

‍