75 éve szentelték újjá a Vár II. világháborúban lebombázott evangélikus templomát
75 évvel ezelőtt, 1948. március 21-én, virágvasárnap szentelték újjá a Bécsi kapu téri evangélikus templomot. A dátumból kitalálható, hogy mindezt az tette szükségessé, hogy a II. világháborúban, Budapest ostroma idején olyan súlyosan megrongálódott a templom, ami egy időre lehetetlenné tette, hogy ott alkalmakat tartsanak.
Éppen 50 éves volt a Budavári Evangélikus Egyházközség temploma, amikor az ostromban földig omlott a hozzá tartozó iskola és a parókia. Lelkészek, vallástanárok és az egyházfi a családjával a belövések áldozatai lettek – olvasható a gyülekezet honlapján található leírásból, amelyből az is kiderül, hogy a templomot eltaláló bomba éppen az oltártér előtt robbant. Ennek következtében semmivé lett az oltár, beszakadt az apszis (félkör alakú, félkupolával fedett tér – a szerk.) mennyezete, az oldalkarzatok leszakadtak a szószékkel együtt, a padok szétroncsolódtak.
Az oltárkép és az orgona megsemmisült. A torony falazata és tetőzete is semmivé lett, csak a toronykereszt fénylett a csúcson szinte sértetlenül.
A világháború befejeztével az épületet próbálták a lehető legrövidebb időn belül helyreállítani, aminek első lépéseként szobák egybenyitásával kialakították a jelenlegi kápolna helyét, ami a templom Táncsics utca felőli részében található a mai napig. A teljes felújítás Friedrich Lóránt és ifj. Bretz Gyula tervei alapján zajlott.
A bombázásban súlyosan megsérült, korábban két-két lány és fiú osztállyal működő, négyosztályos iskola épületét azonban nem hozták helyre.
Mivel pedig az akkori hatalom az egyházi iskolákat államosította, a budavári evangélikusok esetében gyakorlatilag csak romok kerültek állami tulajdonba.
A törmeléket eltakarították, az egykori intézmény épületének nyomát ma abban fedezhetjük fel, hogy a Fortuna utca és a Bécsi kapu tér találkozásánál szokatlanul széles a járda, mintegy megmutatva az utókornak az egykori iskola helyét.
Az 1948. március 21-én megtartott újjászentelésen az az Ordass Lajos püspök hirdette az igét, akit, miután kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen, 1948 szeptemberében koholt vádak alapján letartóztattak, és egy koncepciós per keretében két év fegyházra és további öt évi hivatalvesztésre ítélték.
Nyitókép: Fortepan / Military Museum of Southern New England
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
