75 éve szentelték újjá a Vár II. világháborúban lebombázott evangélikus templomát
75 évvel ezelőtt, 1948. március 21-én, virágvasárnap szentelték újjá a Bécsi kapu téri evangélikus templomot. A dátumból kitalálható, hogy mindezt az tette szükségessé, hogy a II. világháborúban, Budapest ostroma idején olyan súlyosan megrongálódott a templom, ami egy időre lehetetlenné tette, hogy ott alkalmakat tartsanak.
Éppen 50 éves volt a Budavári Evangélikus Egyházközség temploma, amikor az ostromban földig omlott a hozzá tartozó iskola és a parókia. Lelkészek, vallástanárok és az egyházfi a családjával a belövések áldozatai lettek – olvasható a gyülekezet honlapján található leírásból, amelyből az is kiderül, hogy a templomot eltaláló bomba éppen az oltártér előtt robbant. Ennek következtében semmivé lett az oltár, beszakadt az apszis (félkör alakú, félkupolával fedett tér – a szerk.) mennyezete, az oldalkarzatok leszakadtak a szószékkel együtt, a padok szétroncsolódtak.
Az oltárkép és az orgona megsemmisült. A torony falazata és tetőzete is semmivé lett, csak a toronykereszt fénylett a csúcson szinte sértetlenül.
A világháború befejeztével az épületet próbálták a lehető legrövidebb időn belül helyreállítani, aminek első lépéseként szobák egybenyitásával kialakították a jelenlegi kápolna helyét, ami a templom Táncsics utca felőli részében található a mai napig. A teljes felújítás Friedrich Lóránt és ifj. Bretz Gyula tervei alapján zajlott.
A bombázásban súlyosan megsérült, korábban két-két lány és fiú osztállyal működő, négyosztályos iskola épületét azonban nem hozták helyre.
Mivel pedig az akkori hatalom az egyházi iskolákat államosította, a budavári evangélikusok esetében gyakorlatilag csak romok kerültek állami tulajdonba.
A törmeléket eltakarították, az egykori intézmény épületének nyomát ma abban fedezhetjük fel, hogy a Fortuna utca és a Bécsi kapu tér találkozásánál szokatlanul széles a járda, mintegy megmutatva az utókornak az egykori iskola helyét.
Az 1948. március 21-én megtartott újjászentelésen az az Ordass Lajos püspök hirdette az igét, akit, miután kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen, 1948 szeptemberében koholt vádak alapján letartóztattak, és egy koncepciós per keretében két év fegyházra és további öt évi hivatalvesztésre ítélték.
Nyitókép: Fortepan / Military Museum of Southern New England
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
A mai nap a Budai Vár visszafoglalásának évfordulója, ugyanis 1686. szeptember 2-án éppen ezen a napon szabadították fel és foglalták vissza az európai szövetséges csapatok a török megszállás alól a Duna jobb partján fekvő várat. Ezzel ért véget Budán - 145 év után - a török uralom.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
