
715 évvel ezelőtt koronázták meg Károly Róbertet a budavári Nagyboldogasszony-templomban
Van abban valami transzcendentálisan is különleges, hogy a Budai Várban nyolc évszázadon átívelő évfordulókról emlékezhetünk meg. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a több száz évig koronázótemplomként funkcionáló budavári Nagyboldogasszony-templom - ismertebb nevén Mátyás-templom - számára helyet adó mai Szentháromság tér Budapest egyik legrégebbi és legszebb tere. Sőt, az egykori Pénzügyminisztérium épületének újraépítésével mára a magyar főváros igazi ékszerdoboza lett. Ezen a téren, ami sokszáz éve tér, egyszerűen szubjektívvá válik az idő…
Károly Róbert vagy Caroberto 1288-ban született Martell Károly, a nápolyi trónörökös és Habsburg Klemencia gyermekeként és nem mellesleg V. István Árpád-házi magyar király dédunokájaként Nápolyban. 1301. január 14-én, a Budán elhunyt III. András halála után hatalmi harcok nehezítették az ország sorsát, ugyanis akinek volt hozzá valamilyen joga, illetve jogosultsága az magyar király akart lenni. Itt volt például a cseh Vencelt, akinek nagyanyja IV. Béla unokája, Árpád-házi Kunigunda volt. De ott volt bajor Ottó, aki a német Wittelsbach-házból származott, de édesanyja, Erzsébet IV. Béla leánya volt, tehát a király unokájaként tartott igényt a magyar trónra. Az Árpád-ház kihalása és 1310 között a három trónkövetelő összesen öt koronázást tartott. Ebből három Károly Róberthez köthető. A magyar királyok koronázásához kötődött egy hármas feltételrendszer: Székesfehérvárott, az esztergomi érsek, a Szentkoronával. De a feltételrendszerek valamelyike – az utolsót kivéve - mindegyiknél hibádzott.

Az említett kornázás előzménye volt, hogy 1308. november 27-én a Budán megtartott országgyűlésen a magyar nagyurak közül a Kőszegiek, Kán László és Csák Máté is felsorakoztak Károly Róbert mögött. 1309. június 4-én Kőszegi Henrik egész családja hűségesküt tett a királyra.

Ennek folyamodványaként 1309. június 15-én – immáron másodszor - megkoronázták Károly Róbertet. Igaz se nem Székesfehérváron, se nem a Szentkoronával - tehát jogilag ez a koronázás is érvénytelen volt -, de a történészek többsége mégis e naptól tekinti Károly Róbertet az ország törvényes urának.


Gerardo di Sagredo, Gerardus, vagy ahogyan a magyarok ismerik Gellért püspök 980. április 23-án született Velencében. A hazánkba téríteni érkező bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére július 26-án szentté avatott katolikus püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben I. kerületi – városrész pedig régóta a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban számos legenda is született.

Teleki Pál, az elismert földrajztudós, cserkészvezető és nem mellesleg kétszer megválasztott magyar miniszterelnök ezer szállal kötődött a Budai Várhoz. Noha az egykori kormányfő otthona Pesten, a Harmincad utca és a mai József nádor tér sarkán álló Teleki-palotában volt, mégis a sokak által azóta is vitatott tragikus öngyilkossága ide, a Sándor-palotához köti az elveihez körömszakadtáig és haláláig ragaszkodó tudós-politikust. Történelmi megítélése ma sem egységes, de az biztos, hogy jelentős alakja, fontos szereplője volt a XX. századi magyar politikának.

Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.