715 évvel ezelőtt koronázták meg Károly Róbertet a budavári Nagyboldogasszony-templomban
Van abban valami transzcendentálisan is különleges, hogy a Budai Várban nyolc évszázadon átívelő évfordulókról emlékezhetünk meg. Ahhoz sem férhet kétség, hogy a több száz évig koronázótemplomként funkcionáló budavári Nagyboldogasszony-templom - ismertebb nevén Mátyás-templom - számára helyet adó mai Szentháromság tér Budapest egyik legrégebbi és legszebb tere. Sőt, az egykori Pénzügyminisztérium épületének újraépítésével mára a magyar főváros igazi ékszerdoboza lett. Ezen a téren, ami sokszáz éve tér, egyszerűen szubjektívvá válik az idő…
Károly Róbert vagy Caroberto 1288-ban született Martell Károly, a nápolyi trónörökös és Habsburg Klemencia gyermekeként és nem mellesleg V. István Árpád-házi magyar király dédunokájaként Nápolyban. 1301. január 14-én, a Budán elhunyt III. András halála után hatalmi harcok nehezítették az ország sorsát, ugyanis akinek volt hozzá valamilyen joga, illetve jogosultsága az magyar király akart lenni. Itt volt például a cseh Vencelt, akinek nagyanyja IV. Béla unokája, Árpád-házi Kunigunda volt. De ott volt bajor Ottó, aki a német Wittelsbach-házból származott, de édesanyja, Erzsébet IV. Béla leánya volt, tehát a király unokájaként tartott igényt a magyar trónra. Az Árpád-ház kihalása és 1310 között a három trónkövetelő összesen öt koronázást tartott. Ebből három Károly Róberthez köthető. A magyar királyok koronázásához kötődött egy hármas feltételrendszer: Székesfehérvárott, az esztergomi érsek, a Szentkoronával. De a feltételrendszerek valamelyike – az utolsót kivéve - mindegyiknél hibádzott.
Az említett kornázás előzménye volt, hogy 1308. november 27-én a Budán megtartott országgyűlésen a magyar nagyurak közül a Kőszegiek, Kán László és Csák Máté is felsorakoztak Károly Róbert mögött. 1309. június 4-én Kőszegi Henrik egész családja hűségesküt tett a királyra.
Ennek folyamodványaként 1309. június 15-én – immáron másodszor - megkoronázták Károly Róbertet. Igaz se nem Székesfehérváron, se nem a Szentkoronával - tehát jogilag ez a koronázás is érvénytelen volt -, de a történészek többsége mégis e naptól tekinti Károly Róbertet az ország törvényes urának.
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
A mai nap a Budai Vár visszafoglalásának évfordulója, ugyanis 1686. szeptember 2-án éppen ezen a napon szabadították fel és foglalták vissza az európai szövetséges csapatok a török megszállás alól a Duna jobb partján fekvő várat. Ezzel ért véget Budán - 145 év után - a török uralom.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
