175 éve szakadt szét a szív - az aradi vértanúkra emlékezünk

175 éve szakadt szét a szív - az aradi vértanúkra emlékezünk

A tizenhárom vértanú közül kettőnek itt a Várnegyedben volt az alma matere. Török Ignác és Nagysándor József a főváros legrégibb középiskolájában, a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban végezték tanulmányaikat. A Várhegyen található iskolát még Széchényi György (1603-1695) esztergomi érsek alapította 1687. március 19-én, aki egyébként végrendeletében 180 000 aranyforintot hagyott Buda és Esztergom várainak felújítására.

A latinul Academicum et Universitatis Collegium-ra keresztelt iskola eredetileg a Budavári Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén a Mátyás-templom mellett, a mai Hilton Szálló helyén álló épület helyén állt. 1777-ben a Budára helyezett nagyszombati egyetemhez, a Budai Királyi Egyetemhez kapcsolva egyetemi főgimnáziummá vált, de az iskola az egyetem Pestre költöztetésekor is - a csillagvizsgálóval és az egyetemi nyomdával egyetemben - a Budai Várban maradt, s csak 1876-ban költözött le mai, a Várdombon található otthonába, a Szabó Ilonka utca 4. szám alá.

A 175 éve kivégzett aradi tizenháromból kettő tehát ide járt gimnáziumba. A szabadságharc leverése utáni kegyetlen és kíméletlen kivégzéseket a forradalom megtorlásaként október 6-ra, az egy évvel korábbi bécsi felkelés, illetve Theodor Baillet von Latour (1780-1848) osztrák császári hadügyminiszter pesti meglincselésének évfordulójára időzítették. Az iskola két egykori mártírhalált halt diákjának rövid életrajzával emlékezünk az aradi hőseinkre.

Nagysándor József (1804-1949) későbbi honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike az 1818/1819. tanévben volt a budai gimnázium növendéke. Nagyváradon született 1804. október 17-én vagyontalan nemesi családban. 1844-ben már kapitányként nyugállományba vonult, de 1848-ban szolgálatba állt a magyar hadseregben, Pest vármegyei lovas nemzetőrségénél. A szabadságharc alatt előbb ezredessé, majd az isaszegi és váci csata után tábornokká léptették elő.  Görgey mellett harcolt Buda ostromában, s az elsők között tör be a Várba. 1849. augusztus 2-án Debrecennél megütközött a sokszoros túlerőben lévő Ivan Fjodorovics Paszkevics (1782-1856) orosz tábornagy cári seregével, de alulmaradt. Végül Világosnál tette le a fegyvert. 1849. október 6-án Aradon kötél általi halálra ítélték, 46 éves volt. Menyasszonyához, aki egyben unokahúga is volt, Schmidt Kovács Emmához (1832-1898) írt búcsúlevelében azt írta a halálraítélt, hogy „mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem”. De olvassuk inkább el az egész levelet:

Szeretett drága angyali jóságú Emmám! Nem találok szavakat rá – hogy elmondjam, milyen végtelen örömöt szereztek szeretetteljes, vigasztaló sorait – számomra olyan nagyon értékes ajándékod – nem is tartottam már képesnek magamat jelenlegi retteneteset kínos helyzetemben, testemet-lelkemet nyomasztó borzalmas magányomban ilyen jótékony érzésre – melyet csak te – az egész világon egyedül csak te voltál képes felébreszteni bennem. – Mert most, hogy leszámoltam végképp a világgal, fájdalmasan ugyan – de nyugodtan nézek szembe – sorsom jövendő alakulásával és mindazzal, ami még történhetik velem – immár elvesztettem minden reményem – mindent elvesztettem, csak irántad való végtelen, határtalan szeretetemet nem – ez a legmélyebb, legszentebb érzés, amit valaha éreztem, és ez el fog kísérni a sírba – az emlék, az irántad érzett rajongás lesz egy jobb, örökké tartó jövendőbe vetett végső vigaszom, melyet már nem felhősíthetnek el földi dolgok. – Fogadd őszinte köszönetemet azokért a mennyeien szép órákért, melyekkel szereteted megajándékozott. – Ápold és vigasztald kedves jó anyádat – adja Isten, hogy mihamarabb felépüljön betegségéből; gondolj rám szeretettel és együttérzéssel, mint ahogy én is mindig, az élet utolsó percéig szüntelenül szeretlek, és imádlak. – Isten legszentebb, legszebb áldása rád, szeretett, drága, szép, angyali jóságú, erényes lánykám – légy boldog, ezért imádkozik lelke mélyéből imádó Pepid. Emlékül küldök egy hajfürtöt – Isten veled, Emmám!

Barabás Miklós (1810-1898) a kivégzés utáni, 1849-ben készült festményén a gyászoló menyasszony fehér ruhában, fekete fátyolban egy babérkoszorút tart a kezében, s a vértanú tábornok katonai kabátja és egyik győzelmes helyszíne, a Budai Vár van a háttérben. Emma, végül megfogadta egykori szerelme tanácsát és 1853 áprilisában Klauzál Gábor hitvese lett. A Batthyány-kormány miniszterétől három gyermeke született

Barabás Miklós festménye Schmidt Kovács Emmáról (Fotó: MNG)
Hodie mihi, cras tibi vagyis „ma nekem, holnap neked

– súgta oda a hóhérnak.

Utolsó szavai pedig a következők voltak:

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Nemescsói Török Ignác (1795-1849) későbbi honvédtábornok, aradi vértanú Gödöllőn született 1795. június 23-án magyar nemesi családban. Gimnáziumi tanulmányainak első két évét Gödöllőn, a 3–4. osztályt, 1806-1808 között a Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte. Később a Bécsi Hadmérnöki Akadémián tanult, s az erődítés tanára lett a magyar testőrségben. Maga Görgei és Klapka György is egykori tanítványai voltak. Így nem csoda, hogy ő lett a Komáromi erődítmény parancsnoka egészen 1849 tavaszáig: Majd 1849. júniusban Budára rendelték, hogy a Heinrich Hentzi (1785-1849) által épített budai erődítmény lerombolását vezesse, majd az Esztergom–párkányi hídfő építését irányította. A hadbíróság a szabadságharc leverése után kötél általi halálra ítélte, kivégzése előtt cellájában hadászati könyvet olvasott. Török Ignác, aki másodikként lépett a bitófa alá szívrohamot kapott, de ez sem menthette meg attól, hogy a megalázó ítéletet végrehajtsák és a honvédtábornokot felakasszák.

Utolsó, a szívroham előtt elmondott szavai a következők voltak:

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Az I. kerületben számos helyen emlékezhetünk a szabadságharcra és annak mártírjaira. A kivégzett első miniszterelnökünk, gróf Batthyány Lajos (1807-1949) szobra a Batthyány téren áll. Az aradi tizenhárom emlékművét, ami cikkünk főképén látható, a budai Hadtörténeti Múzeum, az egykori Nádor-laktanya udvarán avatták fel 2006-ban. A Szilágyi Dezső téren áll az 1848-as emlékmű. De fejet hajthatink a Várnegyedben Táncsics, illetve Kossuth egykori börtönéhez is.

„Délben ezüst telihold a nap…” – így írt az éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a decemberről
„Délben ezüst telihold a nap…” – így írt az éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a decemberről

1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.

Három nemzedék három Mikulása
Három nemzedék három Mikulása

Éppen az Osztrák-Magyar Monarchia, a dualizmus idején jelent meg a csizmácskákba ajándékot dugó, a gyermekeknek kedveskedő, mosolygó, városi Mikulás-kép. Trianon után az ünnep megkettőződött, hiszen az országot vezető kormányzó névnapját is ekkor ünnepelték A szocialista rezsimben december 6-a pedig a fenyőünnep szakszervezeti előünnepévé, télapó estekké degradálódott. Alábbi cikkünkben három különböző nemzedék három különböző Mikulását mutatjuk be.

Erzsébet királyné „magyar leánya”
Erzsébet királyné „magyar leánya”

Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.