Három megindító verssel emlékezünk 1956-ra
Cikkünkben három olyan ’56-os költeménnyel köszöntjük október 23-át, amelyek szerzőinek volt valamiféle budavári kötödése. Mindhárom költő életében fontos szerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc, mindhárom vers korlenyomat, a szabadságvágy mementója.
„Avant ragazzi di Buda” – 1956 és a budai srácok
Melyek voltak 1956-ban a forradalom napjaiban a Budai Vár legfontosabb helyszínei? Azt biztosan tudjuk, hogy a közel háromszáz főből álló budavári forradalmárok mindent elkövettek a Vörös-hadsereg – a magyar szabadságharc leverését célzó – Forgószél elnevezésű katonai hadműveletének megakadályozására. Virtuális sétánk a Várnegyed négy önkényesen kiragadott ’56-os helyszínét, s azok szerepét mutatja be röviden.
1956-ban ezen a napon pusztított tűz a Magyar Országos Levéltárban
A Moszkva által 1956. november 4-én megindított Forgószél elnevezésű katonai hadművelet egyik következménye a szabadságharc kíméletlen vérbe fojtása mellett, Budapest épületeinek és értékeinek szándékos megtorló pusztítása, illetve tragikus méretű és mértékű pusztulása volt. Ennek egyik eredményeként érte bombatalálat a Magyar Országos Levéltár Bécsikapu téren található épületét is. Erre emlékezünk.
Dicsőség a hősöknek – Avanti ragazzi di Buda!
Ilyenkor, november 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, többek között a pesti és a budai srácokra. Ilyenek voltak a Széna tériek, a körtériek, de Budafokon is sok ifjú harcolt a tankokkal támadó, sokszoros túlerő ellen. A Budai Vár támfalán Mansfeld Péter (1941-1959) szobra mindig emlékeztet bennünket arra, hogy a hazáját nem adja az ember. Csoóri Sándor (1930-2016) egyik legszebb verséből idézve: „Ölelni másutt is ölelhetsz,/ De ölni csak itt maradt jogod.”
„Halottak napján most kétszeres a bánat: elhunyt szeretteink, s a hősi holtakért…”
Halottak napja van, az emlékezés óráit éljük meleg otthonainkban, s a hűvös, avarillatú temetőkben egyaránt. Ilyenkor a meggyújtott gyertya lángjával valahol legbelül mi magunk is elégünk picit. Magyarként azonban ezek a szomorkás napok kétszer olyan nehezek, mint más nemzetek gyermekeinek, hiszen a vérbe fojtott szabadságunk dermedt csendjét, s annak utolsó percéig harcoló hőseit is megidézik. 1956-ban ezeken a napokon ontották véreinket, mi pedig egy eddig szinte ismeretlen verssel emlékezünk rájuk!