1956-ban ezen a napon pusztított tűz a Magyar Országos Levéltárban
A Moszkva által 1956. november 4-én megindított Forgószél elnevezésű katonai hadművelet egyik következménye a szabadságharc kíméletlen vérbe fojtása mellett, Budapest épületeinek és értékeinek szándékos megtorló pusztítása, illetve tragikus méretű és mértékű pusztulása volt. Ennek egyik eredményeként érte bombatalálat a Magyar Országos Levéltár Bécsikapu téren található épületét is. Erre emlékezünk.
1956. október 23-át követően, a harci cselekmények során erősen megrongálódott a Magyar Országos Levéltárépülete is, és nagy kár érte az épületben őrzött iratanyagot. November 2- án délután 14 tájban lövedékek becsapódása nyomán tűzütött ki a levéltárnyugati raktárszárnyának negyedik emeletén. A tűzvész csakhamar átterjedt a harmadik, majd a második emeletre is. A rendkívüli körülmények miatt nem lehetett idejében megfékezni a viharos szél által is szított tüzet, bár az a néhány dolgozó, aki állandóan bent lakik az Országos Levéltárban, szinte emberfölötti erőfeszítéssel igyekezett gátat vetni a szörnyű csapásnak.
- írta meg az Élet és Tudomány, 1956november 7-én a Pusztulás az Országos Levéltárban című cikkében.
A Vérhegyen található levéltár épületében mindaddig kétszer pusztított tűz. Az első vis maior még valamikor 1921-ben történt, amikor iratanyagok kaptak lángra, a kár azonban nem volt jelentős, aztán ezt követte az 1945-ös ostrom ideje alatt egy jóval jelentősebb tűzvész, amikor az épületkárok mellett közel 3000 iratfolyóméternyi történeti anyag vált a lángok martalékává.
Az 1956. október 23. utáni budapesti harci események során súlyosan megrongálódott a Magyar Országos Levéltárépülete és igen súlyos károsodás érte az épületben őrzött iratanyagot november 6-án délután tűz ütött ki a levéltárnyugati raktárszárnyának negyedik emeletén. A tűz rövidesen átterjedt a harmadik, majd később a második emeletre is. A rendkívüli körülmények között nem lehetett a viharos szél által is szított tűzvészt időben megfékezni, bár az a néhány dolgozó, aki állandóan bent lakik az Országos Levéltárban, valamint az I. kerületi tűzoltók, szinte emberfeletti erőfeszítéssel igyekeztek a szörnyű elemi csapásnak gátat vetni.
- számolt be a Levéltári Híradó 1956-os 4-ik, október-decemberi számában Komjáthy Miklós (1909–1993) levéltári történész Tűzvész az Országos Levéltárban című beszámolójában.
Mindkét korábbi eset elhanyagolható volt az 1956-os katasztrofális pusztuláshoz képest, amikor is a szovjet támadók által november 6-án délután az Ostrom utca felől kilőtt gyújtógránát lángba borította az épületet, amelynek következtében több mint 8760 folyóméternyi levéltári anyag pusztult el. A hat napon át tartó tűzvész és az annak során keletkezett iratveszteség a hazai levéltártörténet eddigi legnagyobb katasztrófája volt. November 6-a tehát a magyar levéltártörténet gyásznapja is lehetne.
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.
Éppen az Osztrák-Magyar Monarchia, a dualizmus idején jelent meg a csizmácskákba ajándékot dugó, a gyermekeknek kedveskedő, mosolygó, városi Mikulás-kép. Trianon után az ünnep megkettőződött, hiszen az országot vezető kormányzó névnapját is ekkor ünnepelték A szocialista rezsimben december 6-a pedig a fenyőünnep szakszervezeti előünnepévé, télapó estekké degradálódott. Alábbi cikkünkben három különböző nemzedék három különböző Mikulását mutatjuk be.
Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.