Aki tartalmas, különleges estére vágyik, annak október 13-ra van egy jó hírünk: a MáraiKultban ismét ő mesél majd nekünk. Ezúttal Ripka Ferencről, a két világháború közötti főváros egyik meghatározó alakjáról, akinek fordulatos életét ma jóval kevesebben ismerik, mint megérdemelné.
Az irodalom- és Budapest-történész számára a Tabán személyes ügy is: ott született, és ma is szülőházában él. A budapesti kávéházak történetének kutatójaként a város mindennapjait is közelről ismeri. Könyvei közül a „Törzskávéházamból zenés kávéházba” a körutak világába kalauzol, a „Nagypapához utazunk” pedig az I. kerület régi képeslapjait lapozza fel. Ezt a helyismeretet és mesélőkedvet hozza magával az ősszel folytatódó „Helytörténet helyben Saly Noémivel” sorozatba is.
Az első őszi alkalom főszereplője, Ripka Ferenc szintén a környék egykori lakója volt: a szűkös és hosszú Gellérthegy utca egyik házában élt, emlékét egykori otthonának, a 13. számú épületnek a falán márványtábla őrzi. Így a „Híres szomszédaink” cím ezúttal különösen találó. Egy olyan ember történetét ismerhetjük meg, akinek egykori otthona mellett akár naponta elmehetünk anélkül, hogy tudnánk, ki lakott benne.
Az 1871-ben született Ripka a budai Toldy reáliskola diákjaként társai tanításával is pénzt keresett, ebédjéről pedig a kapucinus szerzetesek gondoskodtak. Később újságírással foglalkozott, dolgozott a Ganznál, majd a fővárosi Gázművek vezetője lett. A várospolitikában 1924-től kormánybiztosként, 1925 és 1932 között pedig Budapest főpolgármestereként játszott meghatározó szerepet.
A főváros pénzügyeinek rendbetétele mellett a budapestiek mindennapi megélhetése is foglalkoztatta. A drágaság ellen hatósági alma- és tojásakciókkal lépett fel, miközben az idegenforgalom fejlesztésére is figyelmet fordított: az ő kezdeményezésére indult el 1926-ban a Szent István-hét rendezvénysorozat. Életútjában a nagyváros gazdasági működése és lakóinak hétköznapi gondjai egészen közel kerülnek egymáshoz. És persze törzsvendége volt a Philadelphiának…
