Ottlik Gézára, az Iskola a határon írójára emlékezünk

Ottlik Géza császári és királyi kamarás, belügyminisztériumi osztálytanácsos ma reggel rövid betegség után Budapesten meghalt. Az elhunyt osztálytanácsos az állami anyakönyvi ügyeket intézőosztály vezetője volt

- írta meg 1913. december 24-én a Budapesti Hírlap.

Édesapja halála után a rövidke piarista évek után a katonai pályára szánt fiú első igazi alma matere 1923 és 1926 között az egykori Hunyadi Mátyás Katonai Alreáliskola, egy határőröket képző bentlakásos katonaiskola volt Kőszegen. Az itt eltöltött diákévek adták Ottlik világhírű regényének, az Iskola a határon legfontosabb élményalapjait. Ottlik csak ezután, egész pontosan 1926 szeptemberétől tanult a Hűvösvölgyi úton működő (akkor Hidegkúti út) budapesti gyalogsági hadapródiskola, az egykori Bocskai István Főreáliskola, ismertebb nevén a katonai Akadémia kadétjaként.

Délelőtt átestünk egy hevenyészett jellegű felvételi vizsgán; a főbejárat előtti sétányon, a szökőkútnál elbúcsúztunk szüleinktől vagy kísérőinktől; egyenruhát kaptunk a padláson, egy polgári ruhás borbély nullásgéppel kopaszra nyírta szőke-barna fejünket, s ebédutántól kezdve tétlenül tengtünk-lengtünk az egyik hálóteremben. Sütött a nap

- emlékszik vissza Medve Gábor bőrébe bújva az író egykori 1923. évi kőszegi iskolakezdésére. Az 1959-ben megjelent remekmű a három kiskadét - Both Benedek (Bébé), Medve Gábor és Szeredy Dani - történetét meséli el, akik az országhatár melletti iskolában élik hétköznapinak tűnő, de cseppet sem hétköznapi mindennapjaikat. Az Iskola a határon fokozatosan vált a XX. századi magyar irodalom egyik legfontosabb alkotásává, s nemzetközi szinten is az emberi szabadság és igazság melletti kiállás egyik legjelentősebb lélektani regényévé.

Ottlik a szentimrevárosi Bartók Béla út 15/b (akkor Fehérvári út 15/b) számú házban nőtt fel. A kadét évek után, 1930-ban Ottlik végül a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára iratkozott be, ahol a matematika egyik géniuszának, Fejér (eredetileg Weisz) Lipót (1880-1959) tanítványaként diplomázott. A világhírű úgynevezett Fejér-iskola a XX. század legnagyobb magyar matematikus gondolkodóinak tudósbölcsője volt.

Ottlik első szépirodalmi írása 1931. újév napján jelent meg Egyedül címen. De ír cikkeket is, ilyen például a Magyar Szemlében 1935-ben megjelent cikke, amelyről az alábbi kritikát olvashatjuk a Századunk című folyóirat hasábjain:

Figyelemreméltó még Ottlik Gézának a rádióról szóló cikke. Szerinte nekünk, magyaroknak, egyetlen esélyünk van az európai versenyben: „Roppant intellektuális üzemmé kell válnunk." A szerző vállalja „az életmentő magyar rögeszmét, tehetségesek vagyunk. Európa várandós, az erőszak kurzusa lejárt, a hullám útja azt mutatja, hogy a szellem rövidesen „en vogue" kerül... Magyar feladatot kell teljesítenie a rádiónak és ez egyedül: a szellem feltétlen szolgálata. A szerző elsősorban a rádió irodalmi rovatának újraformálását kívánja, nevezetesen a sajátos rádiódrámának, mint új műfajnak megteremtését. Megállapítja továbbá, hogy „az erőszakos irredenta nem lehet műfaj a rádióban". Azt kívánja, hogy a rádió „a lényegében individuális humanizmus és a kultúra európai méretű tervét" szolgálja.

Ottlikék eredetileg Pasaréten, az író egykori iskolájával, az Akadémiával szemben, a Riadó utca 2/c. alatt éltek 1939-től egészen 1946-ig, amikor is részben kényszerből kiköltöztek Gödöllőre, ahonnan csak 1957-ben tértek vissza Budára. Ottlik a következő évtizedekben az Attila út 45-ös (egykor 5. szám) házszámú házban élt feleségével Debreczeni Gyöngyivel. Ottlik nagyon szeretett Budán élni. Ennek a sajátos budai - jellemzően csak a budaiak által ismert - életérzésnek állít emléket a Buda című regényében.

‍

Kevesen tudják, hogy Ottlikot minden idők egyik legnagyobb bridzs-játékosaként tartják számon. A nemzetközileg elismert válogatott bridzsversenyző jelentős bridzsirodalmi tevékenységét a Nemzetközi Bridzs Akadémia 1967-ben „Az év legjobb bridzsírása” díjjal ismerte el, nem mellesleg 1979-ben angolul megjelent, s számtalan nyelvre lefordított bridzskönyve ma is a kártyajáték egyik „bibliája”.

Az is kevésé ismert, hogy Ottlik a II. világháború alatt zsidókat mentett, köztük Vas István (1910-1991) költőt is, amelyért az izraeli Jad Vasem Intézet 1989-ben a Világ Igaza címmel tüntette ki.

1990. október 9-én halt meg Budapesten, illetve Budán.

Kedden este, súlyos betegség következtében, 78 éves korában, elhunyt Ottlik Géza író,műfordító. Ottlik Gézára magyar irodalom fiatalabb nemzedékének képviselői közül is többen művészi példaképüknek, a modern magyar próza egyik legkiemelkedőbb alkotójának értékelik. Az olvasók körében máig legnépszerűbb, 1959-ben megjelent regénye az Iskola a határon, emellett több elbeszélésgyűjteménye látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, bár nem tartozott a termékeny írók közé, s műveinek megjelenését a pártállami rendszer kultúrpolitikája sem támogatta. Műfordítóként az angol és az amerikai irodalomszámos remekművét tolmácsolta magyarul. Munkásságát 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Méltatására még visszatérünk.

- írta meg másnap a Magyar Nemzet.

‍