Ostrom és Remény: egy tizenkilenc éves Toldy utcai lány ostromnaplója jelent meg

Ostrom és Remény: egy tizenkilenc éves Toldy utcai lány ostromnaplója jelent meg

A kedd estére az Iskola utcai Jókai Anna Szalonba – a Közösen Vízivárosért Egyesület és a Márai Sándor Kulturális Közalapítvány által - szervezett könyvbemutatón Muhari Patrik, történész beszélgetett a tanulmány szerzőjével, Szerencsés Károllyal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensével, egyik legnépszerűbb történészoktatójával, aki nem mellesleg itt, a Vízivarosban cseperedett fel.

Éppen húsz évvel ezelőtt, 2003-ban jelent meg Buzinkay Géza, budavári helytörténész szerkesztésében az Élet az óvóhelyen - Vári ostromnaplók 1944–1945 című kötete. Ebben többek között a budavári Hajadon utca, illetve akkori számozás szerint Tárnok utca 8. szám alatt élt egykori vári arisztokrata família ostromot túlélő családfője, szaplonczay Szaplonczay József személyes naplója is olvasható a háború végső borzalmairól. Nekünk a budavári nemesi család minisztériumi pénzügyi tanácsnokának egykori bejegyzései jutottak eszünkbe az éppen most megjelent kötet kapcsán, ugyanis hasonlóan személyes hangvételű ostromnapló került éppen kiadásra, amelyből

A budapesti Toldy Ferenc utca 60. egyik lakója, a még tizenéves Andai Franciska nézőpontjából ismerhetjük meg, hogyan élte át egy vízivárosi fiatal Budapest ostromát a II. világháborúban. Az ő szemüvegén keresztül nyerhetünk betekintést a háború okozta mindennapi nélkülözésbe, bombázásokba, a családtagok és ismerősök elvesztésébe, de mint mindig, a remény itt sem vész el. A naplóbejegyzéseknek köszönhetően az 1944 decembere és 1945 márciusa közötti eseményekről percről percre értesülhetünk.

A könyv lapjain megelevenednek az Andai-család ostrom alatti mindennapjai, a könyvben az embertelen pusztítást meglehetősen plasztikusan bemutató korabeli fényképekkel illusztrálva.

Az estet Böröcz Lászlót a Budapest világörökségi területfejlesztésének kommunikációjáért felelős miniszteri biztosa és Varga Dániel a Budavári Önkormányzat képviselője nyitotta meg.

A beszélgetés túlmutatott a Andai Franciska személyes visszaemlékezésén, a magát a Vízivarosban otthon érző Szerencsés Károly zseniálisan nagyívű mégis a ma emberének lelkét is megérintő válaszai által szinte ott éreztük magunkat az 1945-ös vári ostromban, a pusztulás kellős közepén, a túlélők rettegésével. Megelevenedtek a vöröshadsereg zsákmányszerző alakulatainak rabló zsoldosai, akik a sárospataki könyvtártól a Hatvany-féle műkincsekig mindent vittek, ami mozdítható volt. Megjelentek a lakásokban megjelenő, hatalmukkal visszaélő szovjet katonák, akik zsákmánynak tekintették a magyar nőket és asszonyokat, ahogyan a számolatlanul elorozott karórákat is. Akik havonta küldhettek haza csomagot a háborúból küzdhettek haza csomagot a frontról (igen, nem fordítva!) a zabrálásból származó kincsekből. Akik, ha már semmi sem volt, akkor levetkőztették a magyar embereket és vitték a cipőt, a csizmát, a kabátot. A sáskajárást azonban még követte a jóvátétel, amit persze Moszkva dollárban kért és nem rubelben vagy pengőben. 1,5 milliárd, amivel szemben ott állt a 400 ezer dollárnyi visszautasított Marshall-tervben ajánlott segély. Aztán még ott voltak a kirakat perek, a népbírósági ítéletek, a totális beolvasztás, amely belegyűrte hazánkat a szovjet birodalomba.

De ott volt ezzel szemben a vitalitás, az élni akarás és élni tudás képessége, mert ahogyan Ady Endre írta versében, s amit Szerencsés tanár úr mindig szeret idézni

Az Élet él és élni akar.

Ez az élni akarás az, amely már február 18-án kávéházat nyitott a Belvárosban, ami már szinte mindent elérhetővé tett az akkor viccesen csak Csalóköznek nevezett Teleki téren, ami újra emelte a szétlőtt házakat és a lebombázott hidakat.

Szerencsés Károly beszél (Fotó: nagyonvar.hu)

A beszélgetés során még számos érdekesség elhangzott, például egy papírcetliről, amelyen nagyhatalmak cseréltek üzenetet egymással, s amely végül megpecsételte hazánk, s az itt élő nemzet, a magyar emberek sorsát.

A rendezvény meghívója

A frenetikus előadás után a tanulmány szerzője dedikálta a könyvet, de nem csak ezt, hanem a korábban Kairosz Kiadó gondozásában megjelent, a féltett kishazák sorozat részeként megjelent A tegnapi Víziváros című kötetét is, amelyben így ír magáról a városrészről:

Valaha a Három balta vendéglő volt errefelé a legkedveltebb kocsma, meg a Zöld hordó, a Noé bárkája. A Duna most is, mint amikor még a rómaiak és a szarmaták jártak erre, csendesen, méltósággal halad dél felé, a mecseteket elfújta a szél, a török után jött németek megtanultak magyarul, a Bomba téri piac beköltözött a Vásárcsarnokba, se kikötő, se ostrom, se a Kossuth hidat éppen átadó Gerő Ernő. De a Nap  keleten kél, és a hegyek mögé bukik le mindenkor, s a Vízivárosba estére csodálatos nyugalom költözik, s csak az álmok szökdösnek innen s térnek vissza mindig. Innen szöktem el én is, valamikor."

Köszönjük a tartalmas estét!

Asztaloslegényből világhírű festő: 180 éve született Munkácsy Mihály
Asztaloslegényből világhírű festő: 180 éve született Munkácsy Mihály

1844. február 20-án született a kárpátaljai Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. Noha nem mindennapi életpályája áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, azonban egy biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.

Dutka Ákos is a Várhegy szerelmese volt
Dutka Ákos is a Várhegy szerelmese volt

A nagyváradi születésű, méltatlanul elfeledett költőt is megihlette a Várhegy. Máriaremetei otthonából kimozdulva sokszor itt merengett hosszú sétái közben hazánk és nemzetünk múltjáról, jelenéről. Egy ilyen alkalom ihlette egyik gyönyörű versét is.

Mária Dorottya, a magyarrá vált hercegnő
Mária Dorottya, a magyarrá vált hercegnő

Az talán köztudott, hogy József Nádort (Erzherzog Joseph Anton Johann Baptist von Österreich) a „legmagyarabb habsburgként” tartja számon a történelmi emlékezet, az viszont már kevésbé ismert, hogy harmadik felesége, Mária Dorottya nemcsak, hogy erősen szimpatizált a magyarokkal, de ezt úgy is kifejezésre juttatta, amit előtte még senki nem tett meg a Habsburg-ház tagjai közül: 1825-ben elsőként magyarul üdvözölte az országgyűlés követeit.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.