Negyven éve halt meg a puszták népének büszke fia, Illyés Gyula
A négyszeres Baumgartner-díjas, háromszoros Kossuth-díjas, valamint Herder-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, a XX. századi magyar irodalom egyik géniusza. A Puszták népe írója egy ideig itt a Várdombon élt Kozmutza Flórával egy padlástéri, nagyerkélyes lakásban az Alagút utca fölötti házban, a Logodi utcában.
Illyés Gyula (1902-1983) a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán született 1902. november 2-án egy puritán parasztcsalád harmadik gyermekeként. A család később Simontornyára költözött, majd szülei elváltak, így a tanulás és az olvasás szeretetét édesanyjától öröklő tehetséges fiú először a dombóvári katolikus főgimnáziumban, majd a bonyhádi evangélikus főgimnáziumban, majd Budapesten a Munkácsy Mihály utcai, a mai Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanult, végül 1921-ben a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. Már korán, 1918 után különböző baloldali ifjúsági mozgalmakban kereste igazságát, így jelent meg első verse is a Népszavában, 1920. december 22-én El ne essél, testvér címmel. Az érettségi után - noha még 1921 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára – csakhamar, félve a politikai tevékenysége miatti állami retorziótól, önkéntes emigrációba vonult. Először Bécsbe, majd Berlinbe, végül némi bányászati munkát is megízlelő luxemburgi kitérő után Párizsba utazott. Itt sokat tanult, folyamatosan könyvtárakban ült, olvasott, képezte magát, fontos ismeretségeket kötött és persze dokkmunkásként, majd könyvkötőként részt vállalt a párizsi magyar emigránsok munkásmozgalmi életében.
1926-ban, amikor itthon amnesztiát kapott, szinte azonnal hazatért Magyarországra. A Nyugat új nemzedékének tagja lett. Elsőként Füst Milán figyelt fel zsenijére, majd a harmincas években már a népi írók mozgalmának kiemelkedő tagjaként négy alkalommal is átvehette a Baumgartner-díjat. Műveiben egyre jelentősebb szerepet kapott a folyamatosan leszakadó vidék magyarságának sorskérdései iránti aggódalom.
1931-ben feleségül vette Juvancz Irma tornatanárnőt azonban 1938-ban elváltak. Ebben az időben, 1936-ban írta a Haza a magasban című kiemelkedő költeményét. Második feleségével, az író egykori jó barátjának, József Attilának (1905-1937) jegyesével és múzsájával, Kozmutza Flórával (1905-1995) 1937-től együtt béreltek egy nagyerkélyes, a Budai Várra néző kislakást a Logodi utca 3. számú ház padlásterén.
Két év együttélés és az író válása után összeházasodtak, végül öt év krisztinavárosi albérlet után költöztek végső otthonukba, a II. kerületi Józsefhegyi út 9. számú házba. A Logodi utcának és környékének ekkortájt egyébként elég jelentős irodalmi kapcsolódása volt, hiszen itt lakott Babits, Kosztolányi, Márai és egy karnyújtásnyira, az Attila úton élt Schöpflin Aladár, Szabó Magda Szobotka Tiborral, de itt volt Szabó Dezső törzshelye, a Fila (Philadelphia) kávéház, amelynek közvetlen szomszédságában lakott Németh László. Szóval, a Krisztinaváros magnetizálta az irodalmárokat.
A háború után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, parlamenti mandátumot szerzett. Baloldali kötődése ellenére csalódott a háború utáni magyar kommunista mozgalomban és ennek hangot is adott. Akadémiai tagságától megfosztották, szilenciumra ítélték, ekkoriban töltött egyre több időt felesége családjának tihanyi nyaralójában. Itt született az Egy mondat a zsarnokságról című verse is.
Sajnos, noha számos tematikus irodalmi séta egyik állomása a Logodi utca 3. számú ház, Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra félévtizedes együttélésük emlékét nem őrzi semmilyen emléktábla. Talán most, halálának negyvenedik évfordulóján ez is változhat.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
