„Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok” – Radnóti júliusa a miénk is picit
Ilyenkor nyár közepén, a hirtelen ránk hördülő lehűlések után újra a balatoni strandok, most épp az 57. Kékszalag vitorlásai felé vágyakozunk; a tegnapi viharokat elfeledtetik velünk az élet napsugarai, amely tűponttá zsugorodó pupilláinkon keresztül elménkbe és lelkünkbe hatolnak, s amelynek millió csillámjai a frissítő széllel vegyülve csiklandozzák arcunkat, tudatosítva szellemünkkel, hogy az emberi élet minden nehézség, csalódás és igazságtalanság ellenére mégiscsak pofon egyszerűen szép. Ezt üzeni Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940 nyarát megidéző költeménye.
Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költő sosem élt a Budai Várban, ennek ellenére tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. Erről tanúskodik néhány - a költő feleségének, Gyarmati Fanninak a hagyatékából előkerült– fotó. Az alábbi vers önálló kötetben Radnóti Naptár című versciklusának kiadásaként jelent meg először 1941. decemberében a Hungária Kiadó jóvoltából, de már 1942-es keltezéssel. Önálló versként pedig először a Babits által szerkesztett Nyugat közölte 1940 nyarán.
A fotó néhány évvel korábbi, 1937 nyarán készült a népszigeti, ingyenes Duna-parti strandon, amikor a folyamatosan nélkülöző és pénzgondokkal küszködő költőnek és a fényképező objektívébe mélyen belenéző szerelmének minden örömforrása a nap, a víz és a másik szerelmes érintése volt. Ekkor még egyikük sem sejthette, hogy - alig négy esztendő múlva - 1944 nyarán Radnóti egy lágerben, titokban írja majd le a világirodalom legszebb szerelmes verseit, s az év végén már egy tömegsír mélyére hajítják – az ezen a képen még napfürdőző – magyar költő testét. S most 2025. július első harmadának végén belénk hasít egy géniusz üzenete a nem is olyan távoli múltból.
Radnóti Miklós: Július
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.
Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.
Ilyenkor nyár közepén, a hirtelen ránk hördülő lehűlések után újra a balatoni strandok, most épp az 57. Kékszalag vitorlásai felé vágyakozunk; a tegnapi viharokat elfeledtetik velünk az élet napsugarai, amely tűponttá zsugorodó pupilláinkon keresztül elménkbe és lelkünkbe hatolnak, s amelynek millió csillámjai a frissítő széllel vegyülve csiklandozzák arcunkat, tudatosítva szellemünkkel, hogy az emberi élet minden nehézség, csalódás és igazságtalanság ellenére mégiscsak pofon egyszerűen szép. Ezt üzeni Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940 nyarát megidéző költeménye.
A magyar képzőművészet, a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a 180. születésnapját ünnepeljük.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
