Milyen lehetett egy udvari ebéd Ferenc Józseffel?

Milyen lehetett egy udvari ebéd Ferenc Józseffel?

Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.

Az ebédek lefolyásáról érzékletes képet kapunk Barabás Béla leírásából, aki 1902-ben ellenzéki politikusként, képviselőházi tagként kapott meghívót. Széll Kálmán miniszterelnök távirati úton rendelte fel szülővárosából, Aradról Budapestre és közölte vele, hogy aznap este a Budavári Palotában nem miniszterelnöki, hanem uralkodói ebéden kell résztvennie. Barabás szerint ennek oka a király kíváncsisága volt, ugyanis egy évvel korábban Barabás legyőzte Tisza Kálmán egykori miniszterelnököt a képviselőházi választáson.

A trónterem a Budavári Palotában (Fotó: Magyar Géniusz)
Az ebéd 22 személyes volt, az elhelyezkedés gyorsan megy s az ételfogások egymás után kerülnek az asztalra. A lakájok csak egyszer kínálnak, de a különböző finom borokat, minden étel után más-más fajtát, szorgalmasan töltik, mihelyt a vendég poharát kiitta. Eleinte nagy csend, senki szavát nem lehet hallani, csak később, ahogy fogynak a fogások, úgy kezd nőni a beszélgetések tompa hanghullámzása. A felség az ilyen kis ebédeken keveset beszél, mert hiszen ismert és unott államférfiak ülnek mellette. Előtte ott van elég nagy rajzban az asztal térképe, az egyes elfoglalt helyek pontosan megjelölve a meghívottak neveivel, rangjával és foglalkozásával. Maga a király kevés fogásból és keveset eszik, inkább iszik. Az evésből szabad idejét azzal tölti, hogy szemüvegével nézi az asztal rajzát s figyeli vendégei közül különösen azokat, akik új vendégek. Szinte tanulmányozza az arcokat, nehogy később a cercle alkalmával összetévessze az embereket. Maga az étkezés egy óra alatt készen van s asztalbontás után őfelsége s az összes vendégek egy külön terembe vonulnak, aki akar, rágyújt cigaretta vagy szivarra, s rögtön kezdődik a cercle, olyformán, hogy a vendégek ugyanazon sorrendben, ahogy az asztalnál ültek, egymás mellé állanak, ezt a főudvarmester rendezi. Ekkor őfelsége kivétel nélkül minden vendégét megszólítja, egy-két perc mindenkit megillet. Mikor a sorrendben hozzám ért, azt kérdezte tőlem, –mintha nem tudná– honnan képviselő? Mondom Nagyváradról. - Élénk, jóforgalmú város? Sok jót hallottam e városról. A többi aztán az én feladatom, nekem kell beszélni, s hogy érdeklődését felkeltsem, hamar előhoztam a honvédtisztképző iskolát. Elmondottam, hogy ezt meglátogattam, a berendezést megnéztem, az intézet parancsnoka nemcsak megmutatott mindent, de a tisztikar meg is vendégelt. Mosolyogva hallgatta előadásomat, szép világos kék szemeivel jól megnézett s 3-4 percnyi időzés után a szomszédnál folytatta az érdeklődést. Esti nyolc órakor vége volt a szertartásos vendéglátásnak s hazaérkezve a fényes udvari ebédről – jóízűen vacsoráztam.

- tudhatjuk meg a visszaemlékezésből.

Ferenc József és Erzsébet utolsó budapesti látogatása, 1897-ben(Fotó: Vasárnapi Újság 1900. évi 20. szám)

„Igen, ez a nyár…” – a 125 éve született Márai gondolatai a júliusról
„Igen, ez a nyár…” – a 125 éve született Márai gondolatai a júliusról

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.

Észrevétlen emlékeink: Az Ördögárok mementója a Tabánban
Észrevétlen emlékeink: Az Ördögárok mementója a Tabánban

Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.

Az ország főtere, a Szentháromság tér
Az ország főtere, a Szentháromság tér

Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.