A február hónap etimológiája a római mitológiához kapcsolódik, s a latin „februa” szóhoz vezethető vissza eredete, amely az ókori rómaiaknál a megtisztulást, illetve magát a vallási szertartást jelentette.
Radnóti ugyan Pesten, a Pozsonyi úton lakott, de 1935-től egészen az utolsó évekig sok nyarat töltött Budán, itt az istenhegyi Diana utcában feleségével, Gyarmati Fannival. A tehetős após által bérelt, ma már nem létező egykori pazar villa valamikor az 1840-es évek végén készült, s a költő által csak Tündérlaknak nevezett helyszín a fiatal házaspár életének egyik legkedvesebb helyszíne volt, ahol együtt békében tölthették a nyári hónapokat. De a Várban is nagyon szerettek párjával, Fannival sétálni.
Az alábbi, Február című költemény Radnóti Miklós Naptár című versciklus-kötetében jelent meg először 1941. decemberében a Hungária Kiadó jóvoltából, de már 1942-es keltezéssel. Az 1941. február 21-én született költemény önálló versként csak jóval a költő halála után, a Lobogó című folyóirat 1962. február 28-án kiadott lapszámában jelent meg.
Radnóti Miklós: Február
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé, s cserren már a veréb.
