Az egyesítést kimondó 1872. évi XXXVI. törvénycikk 1873. november 17-én lépett életbe, amelynek eredményeként az új főváros tanácsa átvette az irányítást. De mi köze van Budának Óbudához? Miért és mikortól hívják Óbudát Óbudának? Erről szól röviden az alábbi cikkünk.
A magyar törzsek a IX. század legvégén foglalták el a Kárpát-medencét. A legenda szerint Árpád Óbuda környékét választotta törzsi szálláshelyéül. Sőt, a történet szerint halála után itt is temették el. Az újonnan megalakult Magyar Királyság középkori központja szinte természetes módon lett a római alapokon nyugvó Buda, a mai Óbuda területe. Itt állt a királyi udvarház is, melyet a tatárjárás előtt uralkodóink királyi székhelyként használtak. Az 1241–42. évi tatárjárás azonban hatalmas pusztítást okozott, a tatár hordák felégették Pestet, majd Óbudát is. IV. Béla (1235–1270) új székhelyét a mai Várhegyen kezdte építeni, amely ennek megfelelően 1256-ban a Nova Buda vagyis az Újbuda nevet kapta. Valójában ekkortól nevezik az egykori Budát Óbudának. A német anyanyelvűek Alt Ofennek, az itt élő zsidók pedig jiddisül Ofen Jásánnak hívták. Az archaikus magyar nyelvben az ó önállóan is melléknév, de a településnevekben összetételi előtaggá válik. Az ó előtag legelterjedtebben a különböző Ófalu elnevezésekben jellemző, de van más magyar településnév, ahol az új várossal vagy városrésszel szemben a régi város, illetve városrész Óbudához hasonlóan ó előtagot kapott, gondoljunk csak Óbecsére szemben az újonnan létrejött Újbecsével.
A XIII. század végén IV. László (1272–1290) és III. András (1290–1301) állandó uralkodói székhelyele volt. Azonban később az uralkodói terület folyamatos versengésre, illetve torzsalkodásra adott okot az óbudai káptalan és a mindenkori királynék között. Ezért Nagy Lajos (1326–1382) 1343-ban hivatalosan is Erzsébet királynénak adományozta Óbuda déli felét, a királyi várral és városrész javadalmaival együtt. Ezzel a döntésével próbálta elejét venni az esetleges viszályoknak.
Sokak számára ismerős lehet, hogy a XIV. század végén a római pápa, IX. Bonifác (1389–1404) személyében Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) magyar király kérésére kiadta az Óbudai Egyetem első alapítólevelét, amely így – a párizsi és bolognai egyetemekhez hasonló jogokkal – a magyar főváros első egyeteme lett.
A korábbi cikkeinkből tudhatjuk, hogy a humanista uralkodó, Hunyadi Mátyás messzi földön híres reneszánsz udvart alakított ki Budán, illetve a magasra épült „városban”, Visegrádon. A vise grád szláv nyelveken magasan fekvő várat, kvázi fellegvárat jelent. A reneszánsz uralkodó Óbuda királynéi településrészét édesanyjára, Szilágyi Erzsébetre (1410–1484) hagyományozta.
A török korban Óbudát többször is felégette a török, majd 1541-ben Buda elfoglalásával együtt megszállta a várost. Az egykori királyi vár is ekkor dőlt romba, majd szinte nyomtalanul eltűnt. Noha a terület a török hódoltság alatt is végig lakott volt – más korábbi virágzó városokhoz hasonlóan – a pusztulás útjára lépett, s egy nagyobb falu szintjére hanyatlott.
A török 1686-os kiűzése után a területet a Zichy-grófok ismét benépesítették: eleinte magyarokat, majd később más nemzetiségű családokat is letelepítettek a Duna jobb partján fekvő birtokaikra. Gondoljunk csak az első 17 német telepesre, az úgynevezett braunhaxlerekre, akik 1698-ban érkeztek Óbudára szőlőművelésre.
Az elmúlt évszázadokban svábok, rácok, zsidók és még számos népcsoport élt itt együtt békében a magyarokkal. A legnagyobb birtokokat és politikai befolyást a már említett udvarhű Zichy-család vívta ki magának, akiknek nevéhez a XVII. század végétől jelentős főúri és egyházi építkezések fűződnek. Gondoljunk csak az óbudai Fő téren álló egykori impozáns Zichy-kastélyra, amely napjainkban számos múzeumnak ad helyet, de említhetnénk az egykori Kiscelli trinitárius kolostort és templomot is, amelyben ma illusztris kiállítótér és múzeum működik.
A budai oldalon élőkben a kérdés soha nem úgy merül fel, hogy Buda vagy Óbuda, hanem az évezredes együttélés valahogy természetessé tette, hogy a válasz mindig Buda és Óbuda. Az biztos, hogy Budának mindig köze volt és köze van Óbudához és fordítva: az egyik a „király”, a másik a „királyné” szerepét tölti be.
B. Ferenc Attila
