Ma ünnepli születésnapját Bereményi Géza
A Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező és Cseh Tamás itt, az Iskola utca 35. szám alatti albérletben írták legszebb közös dalaikat.
Eredetileg Vetró Géza néven született 1946. január 25-én. Hat éves koráig anyai nagyszülei, Bereményi Sándor és Róza nagymama nevelték. Édesanyja Bereményi Éva Mária 6 éves korában férjhez ment dr. Rózner István, sebészhez. A későbbi író ezért lett Rózner, azonban 24 éves korában felvette anyai nagyapja nevét, a Bereményi nevet.
Járt az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájába, a Vörösmarty Gimnáziumba, illetve a pápai Türr István Gimnázium és Kollégiumba is. 1970-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Kar olasz–magyar szakpáron.
A Cseh Tamás–Bereményi Géza szerzőpáros termékeny zenei - ma már kultúrtörténetinek is nevezhető - együttműködése itt indult a Várnegyedben, egy újságpapírral tapétázott kis garzonban. A ma már legendássá vált ház, a vízivárosi Iskola utca 35/b alatt lévő szűkös legénylakásban születtek meg egy nemzedék életérzését tökéletesen visszaadó, mégis nemzedékeken túlmutató és átívelő, örök érvényű közös szerzeményeik.
Minden itt kezdődött. Itt született meg 1971 elején Az ócska cipő, majd Antoine és Désiré, akiket majd fél évig pihentettünk. Aztán egyszer csak megelevenedett a két különleges figura, valahogy belekövetelték magukat a dalokba. Az első dal megszületése után lementünk a közeli kocsmába inni néhány pohárral. Szerintem az akkori Csarnok sörözőbe, Tamás viszont úgy emlékezett, hogy az Isolabellába, ami később valóban a törzshelyünk lett. Úgy döntöttünk, hogy fele-fele arányban fizetjük a számlát, hiszen akkor már szerzőpáros voltunk, így aztán összeraktuk a pénzünket és kettéosztottuk. Sohasem tudtuk, hogy kinél mennyi volt – így működött a barátságunk.
- nyilatkozta néhány éve a Cseh egyik tanár kollégájától bérelt, Iskola utcai lakással kapcsolatban Bereményi Géza.
54 évvel ezelőtt tehát a fiatal bohém rajztanár, Cseh Tamás és az olasz-magyar szakot végzett Bereményi Géza itt írta azt a mára ironikussá vált mintegy 30 dalt, amely zenei pályájuk alapját jelentette. Ennek az emlékét őrzi 2010 óta az Iskola utcai kapualjban Szentgyörgyvölgyi Gábor különleges műalkotása, a Lakónévsor.
Isten éltesse Bereményi Gézát!
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
