„Kora este a padon/Ülök, künn a Bástyán/Tűnődöm a csillagok/Néma fordulásán” - budavári zarándokhely cseresznyefavirágzás idején
A Budai Várnegyed délnyugati oldalán elhelyezkedő Tóth Árpád sétányon végig gázolt a történelem, a fal kövei sok jelentős történésnek voltak tanúi. Az egykori Bastei promenad, azaz Bástya sétány, 1930-ban Horthy Miklós sétány lett, majd egy évre rá a még szintén élő államférfiról, gróf Bethlen Istvánról nevezték el. A csodás budai panorámával rendelkező sétány mára a tavasz fénypontjának, a cseresznyevirágzásnak legszebb hazai színtere. Ma már nem csak a budapestiek gyönyörködnek, de vidékről is sokan látogatnak el ide japán díszcseresznye fasor csodálatos látványa miatt áprilisban. Ha egy évben csak egyszer jössz fel a Várba, akkor most legyen az!
Nem meglepő módon a középkorban ez a terület katonai célokat szolgált és egy hosszú - várfal mentén végig húzódó - sikátor futott végig. Már 1720-ban, alig két évtizeddel azután, hogy végleg kiűzték Budáról a törököket egy kettős fasort telepítettek a „hosszú falra”, a mely a Nándor-laktanyába torkollott. A sétánynak két ismert bástyája van, az egyik a Veli bej-, a másik pedig a Savanyúleves-bástya. Előbbin egy a lovát ugrató katonát ábrázoló akt látható, amely a harmincas évek közepén a Mária Terézia által alapított 2-es erdélyi huszárezred tiszteletére készült és feltehetően az egyetlen lovasszobor, melynek lovasának csupán egy rohamsisak az öltözéke. A másik bástyának a törökök adták a rejtélyes Eksi as Kuleszi (tükörfordításban savanyú lé bástya) nevet, a budai védmű fontos része volt egészen a XIX. század elejéig, s csak később kötötték össze az itt, 1810 körül kiépült úttal. Sétánnyá Buda 1686. évi visszafoglalásának 250. évfordulójára alakították át, 1936-ban. Mai nevét a közelben – a Táncsics Mihály utca 13. első emeletén - lakó költőről, Tóth Árpádról 1946-ban kapta.
A fiatalon meghalt költőt a Nyugat főkritikusa, Ignotus - Ady Endre után - a második legjelentősebb magyar költőnek nevezte. A törékeny, betegeskedő, mindig pénzhiánnyal küzdő költő művészetét az ember kielégíthetetlen vágyai, az elidegenedés, a spleen és a szépség szeretete hatja át. A címben szereplő idézet a Kaszáscsillag költeményéből származik.
Egy biztos, az 1886. április hónap 14. napján született költő testileg éppen olyan gyönge alkatú volt, mint az éppen ugyanebben a hónapban, és ezekben a napokban tündöklő japán cseresznyefák csodaszép virágai, költészete pedig legalább annyi szépséget adott az utókornak, mint az ezekben a napokban ezrek által csodált virágzás.
A sétányt több száz éve kettős fasor kíséri, az egyik oldalon vadgesztenyék, a másik oldalon japán díszcseresznyék futnak végig. És ha cseresznyevirágzás, amit a japánok szakurának hívnak, akkor Budai Vár. A japán díszcseresznyefáinak virágzása már-már zarándokhellyé tette a budai Várnegyed nyugati peremén futó sétányt.
Pazar panoráma és hamisítatlan tavaszi zsongás, a japánul hanaminak nevezett szemgyönyörködtető kikapcsolódás magyarul virágzásnézegetést jelent, amely itt a Budai Várban található sétányon várja azokat, akiknek fürdőzni támad kedvük a tavaszi napsütésben.
Mi pedig Vivaldi tavaszi tirászát és az alábbi verset ajánljuk az esztétikai élményhez:
Tóth Árpád: A tavaszi sugár…
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.
Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul… rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed…
1918.
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
