A 19. században a sétányt még Bastei Promenádnak hívták, 1879-től Bástya sétánynak, de a 30-as években volt Horthy Miklós sétány és Gróf Bethlen István sétány is. Tóth Árpád bár a Vár másik oldalán lakott, – amint arról több versében is írt – szívesen időzött itt. A róla elnevezett sétány 1946 óta viseli nevét, emléktáblája a 23. szám alatt található.
Hogy milyen hangulata van a helynek, azt Tóth Árpádnál gyönyörűbben egész biztosan nem fogalmazta meg még senki.
Tóth Árpád: KASZÁSCSILLAG
Kora este a padon
Ülök, künn a Bástyán,
Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Éppen nyugszik: eleget
Ragyogott a télen.Hányszor néztem akkor őt
Fájó órák éjén,
Virrasztott a téli ég
Kopár meredélyén,
Égett nagy fényjelekkel,
Csuda-rejtelemmel,
Ő, az örök Orion,
A vén Égi Ember.Biztatgatott, csüggedőt,
Hű, szigorú fénye:
Ne félj öcsém, istennek
Kisebb teremtménye!
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!Téli csillag, csillagom,
Tavasz akar lenni,
Kamasz-fények villogják:
A mi tüzünk semmi;
Furcsa, vad reflektoruk
Vén fényünkbe lobban,
Öreg csillag, Orion,
Hát lenyugszunk mostan?Csillagapám, fénysubás
Öreg égi pásztor,
Vagy tán dac az, amit most,
Búcsúzva, példázol?Így a bölcsebb? – letűnni
Büszke, bús kudarccal
S száz év múlva kelni majd
Örökfényű arccal?Ülök este a padon
Idekünn a Bástyán,
Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Leáldozott.
Méla csönd
Éje maradt vélem.
Tóth Árpád a Werbőczy (ma Táncsics Mihály) utca 13.-ban lakott feleségével és kislányával 1917-től 1928-ban bekövetkezett haláláig.
