„Kora este a padon/Ülök, künn a Bástyán/Tűnődöm a csillagok/Néma fordulásán”

A Tóth Árpád sétány japán díszcseresznyefáinak virágzása már-már zarándokhellyé tette a budai Várnegyed nyugati peremén futó várfalat. Könnyű megközelíthetőség, pazar panoráma és hamisítatlan tavaszi zsongás várja azokat, akiknek fürdőzni támad kedvük az áprilisi napsütésben. Vagy csak megállni egy pillanatra. Ahogy Tóth Árpád tette azt 100 évvel ezelőtt.

A 19. században a sétányt még Bastei Promenádnak hívták, 1879-től Bástya sétánynak, de a 30-as években volt Horthy Miklós sétány és Gróf Bethlen István sétány is. Tóth Árpád bár a Vár másik oldalán lakott, – amint arról több versében is írt – szívesen időzött itt. A róla elnevezett sétány 1946 óta viseli nevét, emléktáblája a 23. szám alatt található.

Hogy milyen hangulata van a helynek, azt Tóth Árpádnál gyönyörűbben egész biztosan nem fogalmazta meg még senki.

Tóth Árpád: KASZÁSCSILLAG

Kora este a padon
Ülök, künn a Bástyán,
Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Éppen nyugszik: eleget
Ragyogott a télen.

Hányszor néztem akkor őt
Fájó órák éjén,
Virrasztott a téli ég
Kopár meredélyén,
Égett nagy fényjelekkel,
Csuda-rejtelemmel,
Ő, az örök Orion,
A vén Égi Ember.

Biztatgatott, csüggedőt,
Hű, szigorú fénye:
Ne félj öcsém, istennek
Kisebb teremtménye!
Fény vagy te is, lobogj hát,
Melegíts és égess,
Hinned kell, hogy a világ
Teveled is ékes!

Téli csillag, csillagom,
Tavasz akar lenni,
Kamasz-fények villogják:
A mi tüzünk semmi;
Furcsa, vad reflektoruk
Vén fényünkbe lobban,
Öreg csillag, Orion,
Hát lenyugszunk mostan?

Csillagapám, fénysubás
Öreg égi pásztor,
Vagy tán dac az, amit most,
Búcsúzva, példázol?Így a bölcsebb? – letűnni
Büszke, bús kudarccal
S száz év múlva kelni majd
Örökfényű arccal?

Ülök este a padon
Idekünn a Bástyán,
Tűnődöm a csillagok
Néma fordulásán;
Kaszáscsillag, az öreg,
A nyugati szélen
Leáldozott.
Méla csönd
Éje maradt vélem.

Tóth Árpád a Werbőczy (ma Táncsics Mihály) utca 13.-ban lakott feleségével és kislányával 1917-től 1928-ban bekövetkezett haláláig.

Kapcsolódó cikkeink

Széchenyi és a Budai Vár

Noha „a legnagyobb magyarként” is emlegetett Széchenyi gróf ezer szállal kötődött a Budai Várhoz, azonban valójában sosem élt a Várnegyedben.