Így „járta be” a Hold a Várat
Nem nehéz, sőt, szinte lehetetlen a Budai Várban úgy sétálni, hogy akármelyik irányba fordítsuk a fejünket, a tekintetünk ne találkozzon valami érdekességgel. Ebben semmi túlzás nincs, ez az élmény ráadásul magával hozza a felfedezésnek, a rádöbbenésnek azt az izgalmát, amikor az ember meglát történelmet élővé, megfoghatóvá, láthatóvá tévő dolgokat.
Így volt ez tegnap is, amikor a Dísz tértől a Vár északi része felé haladtunk, házról házra felfedezve az Országház utcát. Miután a Bécsi kapu térnél visszafordultunk a Budavári Palota irányába, a természet jóvoltából egy kis extra látványban is részesülhettünk. A pesti látképben gyönyörködve (tényleg fantasztikus innen rátekinteni a Duna bal partjára) arra lettünk figyelmesek, hogy bolygónk kísérője ezúttal mintha kifejezetten minket is kísérne. Nem akart lemaradni a fotókról sem.
Készíthettünk képet a Halászbástyáról,
próbálhattuk megörökíteni Szent István királyunk szobrát,
a Turult,
vagy éppen Savoyai Jenő szobrát,
a Hold szerepelni akart mindenképpen, minden képen.
Hagytuk neki.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
