1849. május 21-én ért véget Görgey seregének győzelmével, Budavár visszafoglalásával a Vár ostroma. A tavaszi hadjárat legfontosabb állomásaként a Heinrich Hentzi (1785-1849) osztrák várparancsnok által védett Budavár visszafoglalása volt Görgey egyik célja. A Görgey által vezetett seregek április 29-én indultak meg Buda irányába. Görgey egy osztrák fogollyal üzenetet küldött Hentzi tábornok számára, amelyben megadásra szólította fel a parancsnokot és kérte, hogy a harcok helyszínét tegyék át a Duna túlpartjára, a pesti oldalra a polgári lakosság védelmének érdekében. A levélre válaszként ágyúzni kezdte a pesti rakpartot, illetve a Vizivárost. Görgey viszontválaszul elrendelte a Vár lövetését, s utasította Kmety György (1813-1865) ezredest, hogy nyomuljon előre a Lánchíd közelében lévő, cölöpsánccal ellátott, a Vár ellátását biztosító vízvédműhöz, s próbálja meg felrobbantani.
Kmety május 4-én meg is próbálta felrobbantani a vízvédművet, sikertelenül. A több hetesre nyúló elhúzódó harcok miatt Görgey Guyon Richárdtól (1813-1856) kért ostromágyúkat, melyekkel a Naphegy lőtte a Várat. Végül május 21-én hajnali három órakor Nagysándor József (1804-1849) csapata bejutott a Várba, mindeközben azonban Clark Ádám megmentette a Lánchidat Hentzi osztrák tábornok, illetve Alnoch Alajos ezredes hídrobbantási kísérletétől, amikor is a Lánchíd kamráit vízzel öntette el.
A Habsburg-csapatok eleinte meglehetősen nagy sikerrel védték az általuk bitorlott Várhegyet annak tulajdonosaitól, a magyar honvédektől, akik többször alkalommal is visszapattantak a várfalakról. A harcok komoly károkat okoztak a Budavári Palotában is: az épületegyüttes több része leégett, falai megsérültek, tetőszerkezete részben megsemmisült.
De az emberveszteség sem volt elhanyagolható, az ostrom során közel négyszáz magyar katona esett el és mintegy hétszázan sebesültek meg, míg osztrák oldalról több mint hétszáz fő volt a veszteség és mintegy négyezer katona esett foglyul.
A május 21-i budavári diadal a szabadságharc egyik legheroikusabb küzdelme volt. A sors furcsa fintora, hogy mindeközben Ferenc József (1825-1855) és I. Miklós (1796-1855) ugyanerre a napra megszervezett varsói találkozója megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát.
Bár azt jól tudjuk, hogy a dicső pillanatok és a győztes csaták ellenére néhány hónappal később, a cári csapatok beavatkozásának következményeként a szabadságharc végül elbukott, a május 21-i budavári diadal azonban azóta is fényesen ragyog.. E nap emlékére – mely a magyar hadtörténelem egyik legdicsőbb diadalát hozta – az első szabadon választott országgyűlés május 21-ét a Magyar Honvédelem Napjává nyilvánította.
