Első mestere a gyulai rajztanár, Fischer Károly volt, akitől különórákat vett. Őt követte Szamossy Elek festőművész, nála festi meg első olajképét is, a Levélolvasást. 1863. májusában Pestre utazott, ahol elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását, a pártfogói híres festők, Ligeti Antal (1823-1890) és Than Mór (1828-1899) voltak. Az ő tanácsukra ment 1865-be a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára festészetet tanulni.
1867-ben a budavári kötődésű báró Eötvös József (1813-1871) immáron miniszterként Budán kelt levelében értesítette a tehetséges festőt a számára felajánlott tanulmányi ösztöndíjról:
A művészet felsegéllésére kivetett javadalmazásból Önnek ösztöndíjul nyolczszáz forintot engedélyezek, ‘s erről azon megjegyzéssel értesítem, hogy fennebbi összegnek hol, és mily módozatok melletti felvehetése Önnel később tudatni fog. Folyó évi Február 18án kelt folyamodványa, mellékleteivel együtt ide csatoltatik, közvetlenül hozzám bemutatott műmellékleteit pedig elnöki irodámban veheti vissza.
– szólt a levél.
Európai körútján barátjával, Paál Lászlóval (1846-1879) járt Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Angliában is. Munkácsy komoly önbizalomhiánya miatt folyamatosan kételyek között hánykódott, öngyilkossági gondolatok gyötörték, többször alkotói válságba került, s szuiciddá vált. 1873 októberében Barbizonba utazott, ahol többek között megfestette a Rőzsehordó nőt. Ezután, 1874. augusztusában Párizsban feleségül vette egykori dúsgazdag mecénása, De Marches báró huszonkilenc éves özvegyét, Cécile Papiert (1845-1915). Európai nászútjuk után visszaköltöztek a francia fővárosba, ahol fényűző társasági életet éltek.
A világsikert a Milton című festménye hozta el, a műkereskedő Charles Sedelmeyer 30 ezer frankért vásárolta meg tőle a képet, akivel tíz évre szóló szerződést kötöttek. A művet 1878-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A festmény New York-ba került, ahol jelenleg is látható. A trilógiával világhírnevet szerzett magának, 1880. decemberében I. Ferenc József „munkácsi” előnévvel nemességet adományozott az immáron világhíres festőművész számára.
Ez idő tájt az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el.
– írta Maupassant a Szépfiú (Bel ami) című regényében Munkácsyról mintázva meg Markovitsot.
1896-ban az elkészült Ecce Homo, amit a magyar fővárosban mutattak be, ahol részt vett a millenniumi ünnepségeken. Munkácsy visszautazott Párizsba, ahol kiújuló vérbajával szanatóriumba került, s végül – idén 125 éve – 1900. május 1-jén halt meg. Hazaszállítása után ravatala a Műcsarnokban volt, ahol a belépőjegy ellenére százezrek rótták le kegyeletüket. Temetésére egy pénteki napon, 1900. május 9-én került sor a Kerepesi temetőben volt.
