Ezen a napon született a világhírű magyar festő, Munkácsy Mihály
Az asztaloslegényből lett világhírű festő 1844. február 20-án született Munkácson. Az alig nyolcéves korában árván maradt kisfiú Békéscsabára kerül anyai nagybátyjához, aki 1855-ben asztalos inasnak adta. Az Aradon folyamatosan nélkülöző, éhező, betegre dolgoztatott tizenöt éves fiú a segédi bizonyítvánnyal zsebében végül hazamenekül nagybátyához: ekkor kezdett festészetet tanulni. Noha nem mindennapi életpályája csupán áttételesen kapcsolódik a Budai Várhoz, az azonban biztos, hogy festményeinek jelentős része itt, a Magyar Nemzeti Galériában található.
Első mestere a gyulai rajztanár, Fischer Károly volt, akitől különórákat vett. Őt követte Szamossy Elek festőművész, nála festi meg első olajképét is, a Levélolvasást. 1863. májusában Pestre utazott, ahol elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását, a pártfogói híres festők, Ligeti Antal (1823-1890) és Than Mór (1828-1899) voltak. Az ő tanácsukra ment 1865-be a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára festészetet tanulni.
1867-ben a budavári kötődésű báró Eötvös József (1813-1871) immáron miniszterként Budán kelt levelében értesítette a tehetséges festőt a számára felajánlott tanulmányi ösztöndíjról:
A művészet felsegéllésére kivetett javadalmazásból Önnek ösztöndíjul nyolczszáz forintot engedélyezek, 's erről azon megjegyzéssel értesítem, hogy fennebbi összegnek hol, és mily módozatok melletti felvehetése Önnel később tudatni fog. Folyó évi Február 18án kelt folyamodványa, mellékleteivel együtt ide csatoltatik, közvetlenül hozzám bemutatott műmellékleteit pedig elnöki irodámban veheti vissza.
- szólt a levél.
Európai körútján barátjával, Paál Lászlóval (1846-1879) járt Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Angliában is. Munkácsy komoly önbizalomhiánya miatt folyamatosan kételyek között hánykódott, öngyilkossági gondolatok gyötörték, többször alkotói válságba került, s szuiciddá vált. 1873 októberében Barbizonba utazott, ahol többek között megfestette a Rőzsehordó nőt. Ezután, 1874. augusztusában Párizsban feleségül vette egykori dúsgazdag mecénása, De Marches báró huszonkilenc éves özvegyét, Cécile Papiert (1845-1915). Európai nászútjuk után visszaköltöztek a francia fővárosba, ahol fényűző társasági életet éltek.
A világsikert a Milton című festménye hozta el, a műkereskedő Charles Sedelmeyer 30 ezer frankért vásárolta meg tőle a képet, akivel tíz évre szóló szerződést kötöttek. A művet 1878-ban a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. A festmény New York-ba került, ahol jelenleg is látható. A trilógiával világhírnevet szerzett magának, 1880. decemberében I. Ferenc József „munkácsi” előnévvel nemességet adományozott az immáron világhíres festőművész számára.
Ez idő tájt az egész város odacsődült egy magyar festő, Markovits Károly nagy festményéhez, amely egy Jacques Lenoble nevű műértőnél volt kiállítva, s a hullámokon járó Krisztust ábrázolta. A lelkesedő műkritikusok ezt a vásznat a század legnagyszerűbb remekművének ismerték el.
– írta Maupassant a Szépfiú (Bel ami) című regényében Munkácsyról mintázva meg Markovitsot.
1896-ban az elkészült Ecce Homo, amit a magyar fővárosban mutattak be, ahol részt vett a millenniumi ünnepségeken. Munkácsy visszautazott Párizsba, ahol kiújuló vérbajával szanatóriumba került, s végül – idén 125 éve - 1900. május 1-jén halt meg. Hazaszállítása után ravatala a Műcsarnokban volt, ahol a belépőjegy ellenére százezrek rótták le kegyeletüket. Temetésére egy pénteki napon, 1900. május 9-én került sor a Kerepesi temetőben volt.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.
Ilyenkor nyár közepén, a hirtelen ránk hördülő lehűlések után újra a balatoni strandok, most épp az 57. Kékszalag vitorlásai felé vágyakozunk; a tegnapi viharokat elfeledtetik velünk az élet napsugarai, amely tűponttá zsugorodó pupilláinkon keresztül elménkbe és lelkünkbe hatolnak, s amelynek millió csillámjai a frissítő széllel vegyülve csiklandozzák arcunkat, tudatosítva szellemünkkel, hogy az emberi élet minden nehézség, csalódás és igazságtalanság ellenére mégiscsak pofon egyszerűen szép. Ezt üzeni Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940 nyarát megidéző költeménye.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
