Ezen a napon koronázták meg Sisit és Ferenc Józsefet a budavári Mátyás-templomban

Gróf Andrássy Gyula 1867. február 17-én, a haza bölcseként is emlegetett Deák Ferenc javaslatára és Erzsébet királyné közbenjárására miniszterelnökké történő kinevezése után de facto létrejött a Osztrák–Magyar Monarchia. Igaz, az Andrássy-kormány által előkészített, a Monarchiáról szóló legfontosabb törvényeket később, az 1867-es év során folyamatosan – márciusban, májusban és decemberben – fogadta el a magyar országgyűlés.

A királyi pár már május 8.-án megérkezett a fővárosba a koronázásra. A fogadtatás a pályaudvaron, ahol az összes miniszterek, az országgyűlés, a hatóságok és testületek küldöttségei, a főváros polgármesterei és számtalan más előkelőségek mellett főrangú hölgyek gyűltek össze gyönyörű csokrokkal kezekben, valamint a fellobogózott és mindenképpen földíszített utcákon, hol a sorfalat képező sokaság a tavasz legszebb virágaival hintette be mindenütt az utat a fejedelmi párnak csak lassan léptetve haladó hintája előtt, fényre és pompára nézve addig soha sem látott és páratlan volt a maga nemében,, de még inkább kitűnt azon szeretet, bensőség és szívélyesség által, mely az üdvözletekben, azokban az Isten igazában a szívekből fakadó éljenekben és az örömkönyekben nyilvánult, melyeket még előkelő férfiak sem tudtak visszatartani, kik talán mostanig soha sem sírtak életükben, mintha csak szerető gyermekek fogadnák hosszú elválás után hazatérő szeretett szüleiket!

- tudhatjuk meg Simon Péter Király és korona. Pillantás a múltra és jelenre című 1892-ben megjelent írásából.

‍

Ezeket a jogszabályokat a Medárd-napján immáron a Szent Koronával is megkoronázott magyar király, I. Ferenc József (1830-1916) szentesítette. Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet június 8-án – a magyar történelemben első alkalommal egyszerre - koronázták meg Liszt Ferenc (1811-1886) Koronázási miséjének kíséretében a Budavári Nagyboldogasszony-templomban, a Koronázó Főtemplomban. Erzsébet királyné ezt követően meglehetősen sok időt töltött a Budavári Palotában, életében összesen hét évet. Maga a szertartást reggel hét órakor kezdődött, a tradícióknak megfelelően a trónörökös lovaggá üti a kiválasztott férfiakat, és ekkor aranysarkantyús lovagokat avatnak.

‍

A Mátyás-templomban lebonyolított koronázási szertartás után eskütételre Pesten került sor. A koronázás aktus a kiegyezés fontos és szimbolikus záróeseménye volt, amely a budai és pesti népnek hatalmas népünnepet jelentett. Erről így számolt be a Budapesti Közlöny a koronázás utáni négy nappal később megjelent számában:

Amint a koronázási ünnepélyről visszatérve, d. u. két óra felé a várba értünk, úgy hallottuk, hogy Majláth György országbírók nagyméltósága Reitter főmérnök úr kíséretében épen akkor kocsizott le a vérmezőre, hogy legkegyelmesebb Királyunknak és Királynénknak az ott tartandó népünnepről kóstolóul egyegy falat húst és egy-egy pohár bort vigyen az ott helyben egészben sütött ökörből s az ott szétosztandó borból. Elsiettünk tehát mi is nézni a népünnepet. Amint kiértünk a vár fokára, már láttuk, hogy töméntelen sok nép sürgött, forgott a réten, lármázott, hullámzott, mint valami szilaj áradat. A középből füst gomolygott fel. A hullám tajtékjából, a porból hat fa vityilló emelkedett ki, mintha hajó lenne és úszna az árban. A zsibaj mindinkább fokozódott, minél közelebb értünk. Az ajándék nagy volt, a lárma még nagyobb, 400 akó bor és három sütött ökör a végtelenségig lelkesítette a jelenlevőket, azonkívül volt táncz, zene, ének, paprika jancsi, bajazzó, mászó rudak sat. sat. Az arénába is ingyen lehetett bemenni, hol Bényei társulata a „Magyar huszárok “-at adta elő. A mulatság már 12 órakor kezdődött volt meg. Az első ajándék zsebkendőbe volt bekötve és úgy dobáltatott a nép közé; állott pedig ez sajtból, kenyérből és szalonnából; aztán kenyereket dobáltak, majd virstliket. A kenyérből még este 6 órakor is jutott egynémelynek. A faházikók alsó részében ezalatt nagyban folyt a bor, míg a felső részekben járták a csordást, polkát, mindenki ahogy tudta, azt mondják, hogy két udvari hölgy is volt jelen, nézni a tánczot. A csapokból felváltva majd fehér, majd vörös bor folyt. Az emberek puttonokkal vitték a nemes szőlő nedvet haza — A látvány nagyszerű volt; a nép, örömének féktelensége daczára nem volt valami nagyon kicsapongó; dulakodás, furakodás volt ugyan, a komikus intermezzok sem hiányoztak; de azért nagyobb sérelmeket nem láttunk. Hét órakor már a legtöbb ember szunnyadozni kezdett. A lelkesülést jótékony álom váltotta fel. a nyolcz óra felé egy lefolyt harcz mezeje terült el szemeink előtt, azután az éj fátyola bobta el az egész képet.

‍

‍