Az 1878. május végére befedtek patak emlékére már csak az egykori kőhíd „őrzésére” állított Nepomuki Szent János-szobor emlékeztet a Horváth-kertben, illetve az említett mementó a Tabánban.
De mindenekelőtt kezdjük egy kis magyarázattal. Hiszen a tabániak aligha, de a krisztinavárosi árvizek apró magyarázatra szorulnak lévén, hogy a városrész a Várhegy nyugati oldalán, a Dunától átellenben fekvő részén terül el, s ennek ellenére ez a terület is jó néhány alkalommal víz alá került az elmúlt évszázadokban. Nos, ennek magyarázatát elsősorban a mára már láthatatlanná vált patak, az említett Ördögárok jelenti. Az Ördögárok egy meglehetősen szeszélyes, időszakos patak volt, amely a budai oldal szennyvizének jelentős részét is befogadta.
Nem véletlen, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1873. március 5-én meg is kezdte a Horváth-kert déli „kapuját” jelentő Szent János hídnál a patak befedését az esetleges árvizek kockázatainak csökkentése érdekében. Ahogy arról az emléktábla is megemlékezik a patak fölött több hídon is át lehetett kelni, a Városmajortól a Tabánig tartó szakaszon összesen öt híd szolgált a patakon történő átkelésre.
A Ráczváros, pontosabban a Tabán, többször került víz alá, hiszen a Tabán volt az a terület, mely számára a Duna és az Ördög-árok is folyamatos veszélyt jelentett.
Érdemes példának említeni az 1838. évi árvizet, amelynek pusztítását jól érzékelteti az árvíz utáni kárfelmérési adat, mely szerint a Tabán 762 háza közül csupán 91 maradt épségben. Pest-Buda épületeinek mintegy kétharmadát kellett részben vagy teljesen újraépíteni. Ma már hihetetlennek tűnik, de mintegy ötvenezer ember vált hajléktalanná és mintegy 150 ember veszett oda az árvízben. A társadalmi felelősségvállalás egy korai példája, hogy a Pest-Budai árvízkárosultak megsegítése céljából Liszt Ferenc (1811-1886) egy tucat jótékonysági koncertet szervezett Bécsben a Pest-Budai árvízkárosultak megsegítésére.
Az árvíz után már meglehetősen komolyan vették a védekezést, s szigorú védelmi szabályokat hoztak és rengeteg pénzt, erőforrást áldoztak az árvíz-védelemre, a munkák azonban évtizedekbe kerültek. De ahogyan az ördög sosem alszik, úgy az Ördög-árok sem hagyta pihenni az itt élőket, s még a munkálatok ideje alatt is kimutatta a foga fehérjét: 1875. június 26-án este hat órakor hatalmas esővíz zúdult a fővárosra, amely a hatalmas esőzés hatására felduzzadt, majd kiömlő Ördög-árok a rajta végzett munkálatokat több mint egy kilométer hosszan megrongálta. Magában a városrészben pedig olyan mértékű pusztítást végzett az eső okozta özönvíz, hogy szinte minden krisztinavárosi épület kárt szenvedett az árvíz következtében. A munkálatokat végül csak 1876 júniusára fejezték be az első szakaszon, amely a Vérmezőig tartott. A második ütemben 1878 májusáig a Városmajorig tartó szakasz készült el. A Városmajortól a Pasarétig tartó szakaszt pedig csak a XX. század első felében épült meg, majd meghosszabbodott egészen az Akadémiáig.
Az egykor itt folyt, ma már szép emlékű patak egyik mementója a Tabánban található emlékmű, amely mellett emberek tízezrei haladnak el naponta, mégis legtöbbször láthatatlan marad. A Krisztina körút felől érkező, s az Erzsébet-hídra felhajtó autókra pedig nap, mint nap „ráköszön” az emléktábla. Ezzel a cikkünkkel most mi köszöntünk rá.
.jpg)
