"Egyetemi képzés egyetem nélküli országban" – a Budavári Történelmi Kaszinó legújabb előadásán jártunk
Ezúttal Dr. Szögi László, történész, levéltáros, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár egykori főigazgatója, az MTA-ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoportjának vezetője tartott lebilincselő előadást a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákokról, az úgynevezett peregrinusokról a Budavári Palotanegyedben található Szent István Kávéházban megrendezett kulturális eseményen.
A Budavári Történeti Kaszinó alapítójának, Dr. Seifert Tibor történésznek a felvezetőjéből, illetve az előadóval folytatott személyes bemutatkozó beszélgetéséből megtudhattuk, hogy az előadó, Dr. Szögi László, történész, levéltáros elsőként, 1972-től a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárában volt levéltáros négy évig, majd innen került az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszékére, mint egyetemi oktató. Emellett az Egyetemi Levéltár igazgatói tisztségét töltötte be 1984-2013 között, majd az immáron összevont ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgatója volt 1995-2013 között. A rendszerváltás után dolgozott az Antall-kormány alatt, Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter mellett a minisztérium miniszteri tanácsosaként. A Magyar Tudományos Akadémia ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport projektvezető 2013-tól.
Az évszázadokon átívelő előadás témája a magyar diákok külföldi egyetemjárása volt. A külföldi egyetemi tanulmányokat lefedő úgynevezett egyetemjárás vagy idegen szóval peregrináció, szakszóval pedig peregrinatio academica a magyar oktatástörténet és művelődéstörténet egyik fontos témája. A középkorban, illetve az újkorban a Magyarországi diákok egyetemjárása általános volt, hiszen a tehetségesebb diákok számára a magyar oktatási lehetőségek korlátait a külföldi, európai tanulmányutakkal tágították. A nagy európai egyetemek pedig jelentős számú külföldi, köztük magyar nemzetiségű (hungarus) hallgatót fogadtak az elmúlt évszázadokban.
Noha Magyarország az egyetemalapításokat tekintve nem vagy csak minimálisan volt lemaradva az európai átlagtól, gondoljunk csak az I. Lajos király által 1367-ben alapított pécsi egyetemre vagy az 1395-ben alapított Óbudai Egyetemre, azonban ezeknek az intézményeknek a működése nem volt igazán tartós. Ezt elég plasztikusan mutatja be az, hogy az Óbudai Egyetem alapításakor a pécsi egyetem - tehát az alapítás után 28 év elteltével - feltételezhetően már nem működött. Ezért is volt fontos, hogy a magyar diákok a hazainál jóval statikusabban működő európai egyetemeken sajátítsák el az utána itthon hasznosítható tudást. A peregrinusok ugyanis szinte kivétel nélkül visszatértek szülőhazájukba. Az előadáson egy csomó érdekes információval gazdagodtunk, számos különös történetet hallhattunk a magyar diákokról. Szögi tanár úr, mint a téma legkiválóbb szakértője zseniális előadást tartott a hallgatóságnak, akik aztán releváns kérdéseket is feltettek az előadónak. Megtudhattuk, hogy milyen nemzetiségűek voltak jellemzően a magyarországi diákok. Arra is választ kaptunk, hogy mely egyetemek voltak a legnépszerűbbek, mely felsőoktatási intézmények voltak az első számú desztinációk a magyar vándordiákok között. Hogyan változott az évszázadok alatt maga a peregrináció.
Különös hangulata volt annak, hogy az előadást éppen a Budavári Palotában hallgathattuk. Hiszen valamikor ezen épület falai között működött az 1777-ben Mária Terézia (1740-1780) által Budára költöztetett nagyszombati egyetem. Az 1635. május 12-én, Pázmány Péter (1570-1637) esztergomi érsek által alapított Nagyszombati Egyetem a mai Eötvös Loránd Tudományegyetemnek, a Semmelweis Egyetemnek és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek is jogelődje. A bölcsészeti, teológiai, jogi és orvosi fakultással is rendelkező egyetem sorsáról a jezsuita rend feloszlatása (1773) után döntöttek, a rendeletet 1777. március 11-én olvasták fel a nagyszombati Egyetemi Tanácsban. A 1749-1770 között újjáépítettek Budavári Palota ekkor szinte új épületegyüttesként funkcionált hiszen a középkori királyi palota eddigre már elpusztult. A költöztetéssel Kempelen Farkast (1734-1804) polihisztor tudóst, feltalálót bízta meg a királynő. 1777. november 3-án meg is kezdődött a szemeszter Budán. Végül a hittudományi kar csak 1786-ban II. József (1780-1790) alatt került át Budára. 1844-től a tanítás magyar nyelven folyik.
Az előadás után pedig a Budavári Történelmi Kaszinó hagyományainak megfelelően a Szent István Kávéház bőséges és nagyvonalú vendéglátása, a rendezvény úgynevezett kaszinó része következett, amely mindig a rendezvény koccintással, falatozással és kötetlen beszélgetésekkel történő folytatását jelenti.
Aki pedig szeretne közelebbről megismerkedni a témával és választ kapni a fenti kérdésekre, azoknak jó szívvel ajánljuk Szögi László: „Peregrinatio Academica” A külföldi magyar egyetemjárás története, mérete és irányai 1150-1919 című könyvét.
Gerardo di Sagredo, Gerardus, vagy ahogyan a magyarok ismerik Gellért püspök 980. április 23-án született Velencében. A hazánkba téríteni érkező bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére július 26-án szentté avatott katolikus püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben I. kerületi – városrész pedig régóta a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban számos legenda is született.
Teleki Pál, az elismert földrajztudós, cserkészvezető és nem mellesleg kétszer megválasztott magyar miniszterelnök ezer szállal kötődött a Budai Várhoz. Noha az egykori kormányfő otthona Pesten, a Harmincad utca és a mai József nádor tér sarkán álló Teleki-palotában volt, mégis a sokak által azóta is vitatott tragikus öngyilkossága ide, a Sándor-palotához köti az elveihez körömszakadtáig és haláláig ragaszkodó tudós-politikust. Történelmi megítélése ma sem egységes, de az biztos, hogy jelentős alakja, fontos szereplője volt a XX. századi magyar politikának.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
