
Egy XX. századi passió, avagy a budaörsi svábok szenvedéstörténete: filmvetítés és beszélgetés a Budai Várban
Az elsősorban szőlő- és bortermelésből élő budaörsi svábok a két világháború között évről évre Európa-szerte híressé vált szabadtéri passiójátékokat adtak elő a Kő-hegyen. A közönség egy része a Kálvária dombra vezető keresztutat végig járva közelítette meg az ünnepi előadást. Akkor még nem sejthették, hogy néhány év múlva egy olyan szenvedéstörténetet élnek át, amely a XX. századi diktatúrák embertelenségének egyik iskolapéldája lesz. A rákosista ötvenes években még a kálváriát is lerombolták, mintegy letörölve a valaha itt élt, majd kitelepített svábok emlékét a dombról. De mindhiába: cikkünkkel és a rendezvénnyel rájuk emlékezünk.
A XVII. század végére elnéptelenedett faluba még a költőként is ismert gróf Zichy Péter gróf (1673–1726) hitvese, gróf Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna (1691–1745) hívott be németajkú telepeseket Bajorországból. Immáron több, mint 300 évvel ezelőtt, 1721. április 21-én pedig fa család zsámbéki várkastélyában letelepedési szerződést írták alá a Zichy-birtokokon élő sváb telepesekkel. Ebben leszögezték, hogy akik szőlőtőkét telepítenek a birtokra, azok öt évig adómentességet élveznek és még a földbirtokosnak járó terményadó, vagyis a kilenced terhe alól is mentesülnek. Ebből is jól látszik, hogy Budaörs földrajzi adottságai kedveztek a szőlőtermesztésnek, éppúgy mint a közeli Budafok vagy Budakeszi lankái, illetve a mai Etyek-Budai borvidék sváb falvai, amelyeket szintén német telepesek vontak művelés alá. A XVIII. században jelentős fejlődésen mentek át az említett települések, többek között Budaörs is. Létrejött egy új magyarországi borvidék, ma is erről tanúskodik a részben ma is meglévő – a Kő-hegy és a Kálvária-domb körüli – pincefalu.

A budai és Buda-környéki szőlők sorsát azonban a XIX. század utolsó harmadában megpecsételte a szőlőgyökértetű (Viteus vitifoliae) vagy ismertebb nevén a filoxéra járvány. A helyiek ennek ellenére védekeztek, újratelepítettek, kereskedtek. Az itt élő leleményes sváb közösség túlélte és alkalmazkodott az új helyzethez, a gazdák újra termővé, hasznossá tették az elpusztult területeket, ekkor jöttek létre például a budaörsi, budafoki, budatétényi barackosok. A harmincas években csak a budaörsi gyümölcspiacon mintegy 50.000 mázsa őszibarackot adtak el a helyi őstermelők.

Jézus szenvedéstörténetét először 1931-ben adták elő a helyi sváb Müller vendéglőben, majd évről évre szép hagyománnyá vált az ünnepi esemény.
Budaörs . . . Hegyes, dombos vidék kies lankáin terül ez a közel tízezer lakosú nagyközség. Lakosai Svábok, de egyformán jól beszélnek németül és magyarul. A céltalanul őgyelgő idegen, ha elkapva egy-egy beszélgetés foszlányát, ezt hallja: „Jó . . . jó . . . nem tudhatja, hogy a társalgás milyen nyelven folyt. Mert lehetséges, hogy svábosan azt mondották, hogy „igen . . . igen . . Egyébként, legalább is máig, nem igen volt nevezetessége ennek a községnek. Megszökött falusi házakat, jellegzetes utcasorokat, egyszerű paraszti embereket találhatott itt is csak az idegen. Legfeljebb azon csodálkozhatott el, hogy alig egy órányira a fővárostól, kire pora sincs nyaralóknak. De ennek okát is hamar megtudhatta: Budaörsnek nincs megfelelő vize. Keserű víz fakad a kutak mélyén, nem veszi be a megyeri vízhez szokott pesti gyomor. A község végén kurta kocsma, de mindjárt mellette „kulturház“ is. És ez a kulturház nagy események színhelye mostanság. A Budaörsi Levente Egyesületrendez itt szombatonkint és vasárnaponkint passió-játékokat. Egyszerű emberek, budaörsi benszülöttek figyelik áhítattal az előadást, de vasárnaponként messzebb idegenből is átrándulnak a vendégek. A budaörsi passiójátékoknak máris hire jutott és nem lehetetlen, hogy Budaörs művészi eseménye nemsokára a komoly érdeklődés középpontjába kerül. Tisztán a saját erejéből, idegen segítség és támogatás nélkül hozta össze ezt a, szép produkciót a Budaörsi Levente Egyesület. Ebben a passiójátékban — minden budaörsi. Helybeli földművesek és iparosok játsszák a színjátékot, helybeli a zenekar, budaörsi a karmester Hesz János, budaörsi a díszletek festője. Herczog Pál, s végül budaörsi a passiójátékok megteremtője, lelke és szellemi vezére, Bató Géza, a helybeli tanító, ki példátlan buzgalommal, akaraterővel és tehetséggel tanította be az egyszerű embereknek nehéz feladataikat.
- tudósított az első budaörsi passióról a Pesti Hírlap 1931. március 22-i lapszáma.

A több száz éve Budaörsön otthonra találó svábok nem meglepő módon német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat, azonban a világégés utáni kommunista hatalom nem így tekintett rájuk. A jellemzően katolikus vallású helyiek számára az úrnapi körmenet volt az egyik legfontosabb ünnep, amikor a falu apraja nagyja, megmutatta a nagyvilágnak, hogy egy erős és összetartó közösség. Annyi erejük persze nem lehetett, hogy a második világháború után megakadályozzák a bosszúszomjas kommunisták hazug és bűnbakképző politikájának célját: a magyarországi svábok megbüntetését és egy jelentős részének Magyarországról történő kiutasítását, illetve kitelepítését. Már közvetlenül a háború lezárásakor internáltak közel 800 budaörsi férfit, majd a következő évben mintegy nyolcezer embert telepítettek ki marhavagonokban. Budaörs volt az első olyan sváb falu, amelynek lakosságát Németországba száműzték.
A svábokat kitelepítik, mint tavaly a zsidókat. Marhacsorda módjára hajtják el őket, száz- és százezer embert. A kollektív büntetés mint nemzetközi gyakorlat a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta önmagát. Tegnap a zsidók, ma a svábok, holnap a polgárság, aztán a laposfülűek… S hajtanak bűnöst és ártatlant, gyereket és aggastyánt. Az európai élet erkölcsének ez a vége. A nagyhatalmak közömbösen terelnek emberi tömegeket, akik magas kultúrákat építettek fel; határozati alapon terelik őket, sommásan, csorda módra, egyik országból a másikba. Ilyenkor megejt a kísértés, hogy kilépjek – így vagy úgy – ebből a társadalomból. Ebből a világból.
- írta a kassai cipszer családból származó, s itt a Vár tövében, a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor.

A Dunatáj Alapítvány és a Saxlehner András Egyesület a budaörsi kitelepítésekre történő megemlékezésként vetíti le 2025. március 19-én, szerdán 18 órától a a budavári Pasha Caféban a Buglya Sándor által rendezett Sváb passió című – a budaörsi kitelepítést feldolgozó és bemutató – dokumentumfilmet, illetve szerveztek még egy film utáni beszélgetést az alkotókkal.
Az est házigazdája ezúttal is a kerületi német kisebbség emblematikus alakja, Farkas Hoffmann Márta újságíró lesz.
A rendezvény partnerei tematikus budavári portálunk mellett a Budavári Német Nemzetiségi Önkormányzat, a ClubNetCet Egyesület, valamint a Viadukt Alapítvány lesznek. Az eseményre ezen a linken lehet regisztrálni.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!


László Gábor operatőr-rendező hiánypótló interjúsorozatából olyan ma is köztünk élő sváb, illetve német nemzetiségű felmenőkkel rendelkező emberek élettörténeteit ismerhetjük meg, akik szívesen mesélik el családjuk XX. századi - sokszor tragikus - történetét, illetve mutatják be saját sorsukat. Így mesél nekünk családtörténetéről, illetve saját életéről többek között Beer Miklós, a Váci egyházmegye nyugalmazott püspöke, Farkas Hoffmann Márta, író, újságíró, Dr. Manherz Károly nyelvész, germanista, egyetemi tanár, az ELTE egykori dékánja vagy éppen Dr. Seifert Tibor, történész, az ELTE egykori rektorhelyettese és még sokan mások.

Az elsősorban szőlő- és bortermelésből élő budaörsi svábok a két világháború között évről évre Európa-szerte híressé vált szabadtéri passiójátékokat adtak elő a Kő-hegyen. A közönség egy része a Kálvária dombra vezető keresztutat végig járva közelítette meg az ünnepi előadást. Akkor még nem sejthették, hogy néhány év múlva egy olyan szenvedéstörténetet élnek át, amely a XX. századi diktatúrák embertelenségének egyik iskolapéldája lesz. A rákosista ötvenes években még a kálváriát is lerombolták, mintegy letörölve a valaha itt élt, majd kitelepített svábok emlékét a dombról. De mindhiába: cikkünkkel és a rendezvénnyel rájuk emlékezünk.

Exkluzív tárlatvezetésekkel, történelmi előadásokkal, különleges családi programokkal várják a kicsiket és a nagyokat is a Budavári Palotanegyedben található Vármúzeumban. Az 1848. március 15-én kitört forradalom ünnepnapja alkalmából az összes programra és kiállításra a belépés ingyenes.