Egy kép többet mond ezer szónál: 1948 májusából üzen a budavári Ruszwurm Cukrászdából

Egy kép többet mond ezer szónál: 1948 májusából üzen a budavári Ruszwurm Cukrászdából

A budavári Szentháromság utcai Ruszwurm Cukrászdában összeboruló idős pár szívszorító képét az MTI egykori fotósa, Kozacsek Elek (1899-?) fényképezte 1948. május negyedikén.

A második világháború szörnyűséges borzalmai után, az ostrom alatt romba dőlt vári házak között pillanatnyi békeként találja szíven az embert ez a nagyon szerethető kép. Egy kis béke és szeretet. Persze békéből nem sok, hiszen ma már jól tudjuk, hogy a szovjet katonai megszállók által hatalomba tolt kommunisták, s vezérük Rákosi Mátyás egy újabb rémkorszakot hozott hazánk és nemzetünk életébe. Az 1947.évi "kékcédulás választások" elcsalása után Magyarország ismét megindult az önkényuralom felé, ezúttal a szélsőjobboldali nyilasok helyett a szélsőbaloldalt képviselő kommunisták tették prédájukká a hazánkat, Magyarországot, amely egy újabb szabadságharcba és annak kudarcába, majd egy négy évtizedes szovjet megszállásba torkollott.

És minden borzalom ellenére itt ez a szívbe karcolódó szeretemkép, ami valami sokkal többet üzen, mint egy egyszerű ölelés. A feleségét átölelő férfi a biztonság és a vigasztalás, sőt mi több: a mindent túl élő emberi szeretet, az örök szerelem jelképe lehetne. Mintha a kép azt üzenné nekünk közel nyolcvan év távlatából, hogy bár nem tudjuk, hogy mekkora veszteség érte a fényképen szereplő idős párt a háború alatt vagy az életük során, de a szeretetük mindent túl élt.

Egy örök szerelem egyetlen pillanata a Várnegyedben 1948. május 4-én (Fotó: Magyar Fotó/Kozacsek Elek)
Gyere bújj hozzám, ne félj, itt vagy, s én itt vagyok, szeretlek és szeretsz, élsz, élek, élünk!

„Adj címet a képnek!" – írhatnánk. De hisszük, hogy ennek a képnek valódi története van. Lehet, hogy csak a mi kíváncsiságunkat birizgálta meg, de

olyan jó lenne megtudni, hogy kik voltak Ők, mi történt velük, hogyan alakult a sorsuk, életük? Vajon élnek-e még olyanok a Várnegyedben, akik emlékeznek rájuk, akik ismerhették őket?

„Roppan a jégen a hajnal lépte” – így hangzik Radnóti Januárja
„Roppan a jégen a hajnal lépte” – így hangzik Radnóti Januárja

Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azonban sok időt töltött a budai Hegyvidéken és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A magát következetesen „magyar költőnek” nevező, éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel egy rövid, Január címen megjelent költeményével köszöntjük az új évet.

„A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki…” - Szabó Magda verse a januárról
„A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki…” - Szabó Magda verse a januárról

Kevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját eredetileg „Újholdas” költőként kezdte. Két verseskötete jelent meg, az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Ennek elismeréseként és itt a Krisztinavárosban történt vele az is, amikor 1949-ben körülbelül félnapra megkapta a Baumgarten-díjat. Ugyanis még azon a napon, amikor neki ítélték az elismerést - Németh Lászlóval egyetemben - a kommunisták politikai nyomásásra vissza is vonatták azt.

1978-ban ezen a napon tért vissza a Szent Korona Magyarországra
1978-ban ezen a napon tért vissza a Szent Korona Magyarországra

1978-ban éppen ezen a napon, január 6-án vagyis vízkereszt napján szolgáltatta vissza a magyar koronázási jelvényeket az Amerikai Egyesült Államok egykori külügyminisztere, Cyrus Vance (1917-2002) Magyarországnak.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.